Jelentem, ma Bécsben akkora, de akkora hóvihar volt, hogy egészen izgi volt hazajönni a boltból! Álltam az ablakok elött, kinn nagyon sürün, hatalmas pelyhekben esett a hó, az orromban kintröl még az a nagyon tiszta, nagyon frissitö, harapnivaló levegö, az arcom csupa piros, mint gyerekkoromban a többórás szánkózások után. És boldog voltam.

Gyorsan fagytalanította is a szomszéd a kerticsapunkat, aztán végignézte a lakást, utána mi mentünk át hozzájuk, hát eléggé egy összebaszott az egész, de nagyon tetszett, ahogy a két kisgyerek (az egyik három, a másik egyéves) kavartak mindenfelé, és sikongattak, mikor a nyakuknál csikiztem öket:) Szóval meg-is-mer-tük a szomszédokat. A férfi német, a feleség észak-ír, édik, segítökészek. De laGberendezni azt nem nagyon tudnak.

This entry was posted on Samstag, November 22nd, 2008 at 21:22 and is filed under Allgemein.