Kb. tízéves lehettem, a téli szünet elötti utolsó nap volt, baktattam hazafelé az iskolából, kivételesen más úton, mint szoktam, figyelgettem a házakat, és az ablakok mögött a függönyöket (anyukám mindig azt tanította, h. “kislányom, a függöny az mindent elárul”), mikor hirtelen eszembe jutott, hogy nemsokára karácsony, és mama biztos elkezdte a sütést.  Begyorsítottam, mert hirtelen megláttam a szemeim elött, ami aztán tíz perccel késöbb a konyhában fogadott. Nagy sütések alkalmával az asztal mindig ki volt húzva, nem lehetett bemenni, mindenfelé krémekkel teli tálak, kész, épp hülö süteménylapok, késö délután, sárga lámpafény, édes illat már a folyosón, és bepárásodott konyhaablak a sütö melegétöl. Mama ken, krémez, kóstolgat, ujjait szopogatja, megengedi, hogy kinyaljam a tálat.

Így volt ez azon a decemberi napon is, ott ültem az asztal mellett, boldog voltam, hogy nem kell másnapra tanulni, és a legközelebbi iskolanap beláthatatlan távolságban volt.  Trécseltünk mamával, és közben, ahogy háttal állt nekem, az alakját figyeltem, sürü, göndör ezüst haját, ha közelebb mentem, láttam a karikagyürü köré tekeredett lisztet, és sosem hagytam ki, hogy ne adjam elö újdonságként, hogy mennyire egyformák az ujjaink, és a szemöldökünk felett is ugyanott van az anyajegy.

Ezt az egész sütésakciót persze megelözte minden évben (karácsony és húsvét elött is) a tervezett sütemények összeírása: mama diktált, és pedig felnöttesen próbáltam írni a cetlire (visszanézve röhejes, göcsörtös). A mai napig a dagadt süteményeskönyv lapjai közt lapulnak ezek az apró papírok, megsárgulva, itt-ott zsírfoltokkal.

Éjjel két óra van. Negyed kettökor tettem be a második adag muffint a sütöbe. Az elöbb, ahogy vágtam át az ebédlön, megcsapott a süteményillat, az a téli nap emléke, mama, a gyerekkor, és a szomorúság, hogy miért nincs nekem már nagymamám. Mit ér egy nagymama unokák nélkül - éneklik a Padlásban. Mit ér egy unoka nagymama nélkül? Ez már túl szentimentális, Tyttö, ne írj olyan csodaszép postokat a gyerekkorról, mert nekem is emlékezni kell.

This entry was posted on Donnerstag, Oktober 18th, 2007 at 02:14 and is filed under Allgemein.