Csalóka napfény

Huszas

September 15th, 2008

A múltkori apró nő ma is ott volt. Már nincs haja. Miközben beszél - és úgy beszél, mint valami erdélyi mesemondó, olyan szófordulatokat használ, mint “dejszen” és “hiszen”, de úgyis, mint valami archaikus valaki, így csak a régi romák beszélnek, mágia, misztika van a mondatalkotásaikban, hiába tűnik a sznob fülnek primitívnek, nem, nem primitív, hanem ízes, képekben beszél,  ő még igazi képekben; nem azt mondja, hogy eltemették a bátyját, hanem “az édesbátyám a föld alá van halmozva” - szóval, miközben beszél, és megéhezem szavaitól valami jó könyvre, lassan, szinte vontatottan húzza hátra a parókát a fején.

És egyszeriben ott áll az ágy mellett, kopaszon. És mélyen belém néz. Nincs zavar az arcán. Az anyám lopva tolja le a parókát és sietősen kapja fel a kendőt, pedig sűrű pihék csiklandozzák a fejét, de ez az apró nő, ez - és hiába hangzik ez most szinte obszcénnak - sztriptízel. Valami lelki sztriptíz ez. Ő nem az ösztönöket, de a lelkemet provokálja. Szinte szégyentelen. Állom a tekintetét. Aztán pogácsát nyújtok felé. Nem kér. A körmei koszosak, nagy lapátok, és a fehér pulcsi ujjám hosszan száradt kávéfolt. A betegszállítóban borította magára a kávét.

Lemegyek cigizni, utánam siet. Kisegít egy huszassal az automatánál. Állunk lenn. Orvosurak jönnek-mennek, mogorva nővérek szúrkálnak, miközben elhaladnak mellettünk. Gőgös kismamák méregetnek minket. Én és a szakadt cigánylány. Négy gyereke van, huszonhét éves.

Minden érztetét kimondja: jó a kávé, melegít, erős a cigi, fázik a lábam, viszket a paróka alatt. Így társalog. Elmeséli, hogy helyhiány miatt a sterilszobába akarták helyezni. Megtagadta. Haldoklók közé nem teszi a lábát. Érzem, árad belőle a babona. Nem mindenki haldoklik, aki sterilszobába kerül - mondom. Ekkor megkeményedik az arca, felém rántja a fejét, nem mosolyog a szeme: - Ezt meg honnan hallottad? És el is hiszed? - mondja. Összerezzenek.

A délelőttöt végig szenderegte az ágyban. Elfelejtettem visszadni neki a huszast.

2 Responses to “Huszas”

  1. név Says:

    nekem valamiért mindig az jut eszembe onkológián, (mert ugye rengeteg más osztályon is vannak nagyon elesett emberek, akiket a rokonok támogatnak kicsit ki az ablakhoz látogatáskor), hogy valahogy a legtragikusabb és legnemistudommilyenebb látvány az, mikor ott ülsz “egészségesként”, hogy önkéntelenül is észreveszed, mikor valakinek nem igazi a haja.

  2. Csalóka Says:

    igen, név…

Hozzászólok

Security Code: