elrejtem mi sóvirágként
kiült lelkem tornácára
majd belülről adja ízét
életemnek
nem kívülről szárít
vagy odabenn
épül sószoborrá
szemed kukoricaszem
szád duzzadt eperszem
de lelkem
pincehideg kútjába
verekszem képedet
sötétben
tükröződő csillagokat
fürdetek magamban
sós lesz minden
epermagok úsznak
felszínemen
kukoricaszemek
varázsolódnak
gyöngyhalaimmá
vagyok aki vagyok
augusztusi
hullócsillagverem