Igaz, még csak délre kell mennem. Elintézzük a papírokat, és utána indul a betanítás alias Einschulung. Egy biztosítónál fogok dolgozni, irodában, és elsösorban a magyar ügyfelekkel.

Mit mondjak, izgulok. Bemutatkozni, új emberek (meg tudom jegyezni mindenkinek a nevét?), mi, hogy, ésatöbbi. Tudom, hogy ezen át kell esni, és mindenki (én is) voltunk már elsö naposak egy munkahelyen, de azért, na.

Fura lesz, az biztos. De jó lesz emberek között lenni (és valami biztonság is, hogy magyarok is vannak), és fel lehet öltözni, csinoskodni, elindulni, pénzért dolgozni, megkeresni, céges karácsonyi akármin ott lenni, mert oda tartozom.

Sok minden fog változni. Pl. a szüleim hirtelen sokkal távolabb kerültek. Nem lesz egy hetes otthonlét, mert péntektöl vasárnapig alig lenne idö elutazni, ott lenni, visszautazni 700 km-t. (Fel kell nöni, tudom.)

Az is új lesz, hogy A.-val nem leszünk napi 24 órában együtt. Voltunk, három évig. Most, mikor reggel elindulok, még aludni fog:) Aztán a nagy fözések is hétvégére maradnak, és majd koordinálni kell a bevásárlást, takaritást, mosást, vasalást. Este fürdés, korán ágyba.

Kicsit tériszonyom van még, de minden új így kezdödik. Bízom a sorsomban, mert most is ide pottyant pikkpakk ez a munka, és lesz 13. és 14. havi fizetésem, és munkatársaim (!), keresetem, életem, saját. Szorítsatok:)

This entry was posted on Dienstag, November 3rd, 2009 at 21:59 and is filed under E/1. személy, Munka.