Miután eljöttünk anyósoméktól, rám tört a félelem. Attól, hogy haza kell jönni. Hogy mi vár. A hangulat. A minden. Menekülési útvonalakat terveztem fejben, míg csorogtunk át Tökölön, Szigetcsépen. Aztán végül mégis felültem a buszra. Mert itt a helyem, és ez a helyes. És mikor bejöttem a házba, és megláttam az anyámat, nagyon örültem neki. Nagyon.

This entry was posted on Sonntag, Mai 31st, 2009 at 23:22 and is filed under Allgemein.