A papával az van, hogy egy életmentö mütét után jött egy következö is. Azóta lélegeztetögépen van, életveszélyes állapotban az intenzíven.

Leültünk a nappaliban, elöször megnéztük a Jesse James filmet, aztán jött volna a másik, de ittunk egy pohár furmint-fröccsöt, amiböl aztán három üveg bor lett. A. nagyon kiütötte magát, végül befordult a kanapén és hallgathatta, amint én Quimby-számokat énekelek hangosan, ö pedig dörmögve kommentálta. Aztán felhívtuk az Évit és más konszolidált embereket, akik este 11-kor már mélyen alszanak, aztán tovább énekeltem, végül pedig felmentem a hálóba.

A harmadikról kiabáltam le A.-nak, hogy jöjjön szépen fel mellém, de már nem bírt, mert nagyon forgott a világ. Kurz und gut: lelazítottuk magunkat, és a beszélgetés után, aminek folyamán érintettük a világválságot, a nagyapámat, a szerepeinket a kapcsolatunkban, a munkamegosztást, a pénzt, gyakorlatilag berúgtunk.

A. ma nagyon másnapos, én gyalog mentem a boltba, hogy járjon át a friss levegö, föztem neki krumplipürét és halrudacskákat gyógykaja gyanánt.

Ezenkívül erösen gondolkodom azon, hogy milyen szakmát tanuljak a semmitérö egyetemi diplomám mellé. Elsö lépésként megrendeltem a WIFI Kursbuch-ját, hátha megtetszik valami.

This entry was posted on Donnerstag, Februar 26th, 2009 at 15:16 and is filed under Allgemein.