Kurva meleg volt a kórteremben, nem járt a levegő, anyám szelet akart. Nyitom az ablakot. Nagy, dupla, cibálom a sötétítőfüggönyt balra. Egy sötétbarna falevél esik elém a párkányra. He? Már most száradnak a levelek? De ha jobban megnézem, miért is szőrös? Ennyire fáradt vagyok, hogy egeret látok egy falevélben? Hát nem. Denevér, bazmeg, denevér. Az onkológián, a kórteremben, a függönybe bújva. Ott áll a nővér is, mit csináljunk, nabazmeg, ilyen nincs. Nővér ránt egyet a függönyön, denevér felriad, vadul verdes, össze-vissza repül, és gugolok, és lefogom a loboncomat, felsandítok, a nővér ugyanezt teszi. Mit csináljak, röhögjek? Mert ez a denevér a hajadra száll, és megskalpol - legenda rángat mindjárt vihogásba, miközben azért félek is, meg a denevérrel próbálok kommunikálni, hogy bazmeg, húzzál ki innét, a másik ablakon, előre, azon nincs szúnyogháló, de közben eszembe jut, amikor a Tátrában is berepült este, Imi kuncogott, én meg rögtön a fürdőszobába szaladtam, de kurvára verdes, de szőrös a háta, undorító, picsába, nahvégre, kinn van, uh.

Denevér, onkológia. Fel nem fogom. Mai magyar egészségügy, komplett elmebetegség az egész. Horváth Ágnes főfoglalkozása karrierista pedig ásványvizet kóstolgat a hőségriadóban.

This entry was posted on Donnerstag, August 16th, 2007 at 19:46 and is filed under Allgemein.