Kilépek az utcára, szembesüt a nap, nem is fázom, hónapok óta elöször. A két évvel ezelötti és a mostani önmagam között annyi a különbség, hogy akkoriban kiugró boldog (vad, örült, odabaszós) pillanataim (napjaim) voltak, most pedig plato szakasz van: a magánéletem tök jó, csak épp ez a csalóka napfény, ez aggaszt, a betegség árnyékával. A zöldbabfözelékben kapor volt: tavasz-íz.

This entry was posted on Mittwoch, Februar 20th, 2008 at 17:00 and is filed under Allgemein.