Fáradt vagyok. Ma befejeztük a felsö emeletet, színt kapott a háló, lelaminátozva a folyosó, a “gyerekszoba” is befejezve, szegélylécek fenn, tökéletes. A középsö szinten lemostam a festékcseppeket, aztán pizzáztunk a konyhában, és visszajöttünk ide, ami már nem az otthonom, és ami igazán sosem volt az otthonom. Örülök, hogy üresedik ez a lakás, és, hogy telik fel az Igazi.

Odabenn, odalenn, a lelkemben viszont pocsékul érzem magam. Épp ezért kifejezetten jó a tíztöl este nyolcig tartó fizikai munka. Egyszerüen megragadnak a szívemben azok a momentumok, amikor türelmetlenül szólnak rám, vagy ingerülten beszélnek velem.

Holnap nappalifestés, és izgulok, jó lesz-e az egyik falra tervezett zöld. Ja, és szeretethiány.

This entry was posted on Mittwoch, September 24th, 2008 at 22:20 and is filed under Allgemein.