rám fonódottságod helyett
a vonat ringat
vágyódásom idebenn
az arany inga
hol feléd, hol ismeretlenek
elé fektet
megadóan, titka
a lebegő vágy
két napja ráz síneken,
vonatfüttyök harsannak,
szívtelen
komisz csatákat ízlelek
ki cigarettámból -

- mégis nem törni, de
összerakni vágyom szíveket
nincs arcotok, férfiak, a képzelet
százarcú hologram
benne én százkarú rózsahús
polipistennő boldogan
magamhoz nyalábollak,
magamévá fojtalak,
magammá varázsollak
titeket,
ti arctalan, feszes emberistenek,
ne féljetek,
karjaim a gyönyörben a tengerbe
ejtik vissza lényetek,
zümmögő halrajok lakomája
az élvezet,
aztán örökkévalóságomba fúrom le
magam
onnan lesek fel, immár vágytalan,
bálna prüsszent felszínre
elégült emberisteneket,
s Eros szelleme lebeg vala a vizek felett