Álmomban Cseh Tamást láttam, egy hatalmas reptéri terminál hófehér padlóján állt, középen, egyedül. Tőle balra, távolabb egy csoport indián. Cseh Tamás nem nézett rájuk, ők viszont őt figyelték. Senki nem szólt egy szót sem. Cseh Tamás ekkor, láttam, felkészül, majd szökkent egyet egyhelyben. És akkor ő is, és az indiánok is tudták, hogy ennyi volt most. Ez volt a jel. Hogy elszökkent. Ez volt a búcsúja, egy közös megállapodásukra alapozva. Csoda volt. Aztán minden eltűnt.

Ezzel ébredtem ma.

This entry was posted on Samstag, August 29th, 2009 at 22:54 and is filed under Spiritualitás, Zene, Álom.