Fél kettökor éjjel azon romantikázom, miközben a fülemben szól az Abba-tól a One of us is crying, hogy arra vágyakozom, hogy a Dráva utca mélyén feküdjek a szönyegen, ez a zene szóljon, és with my one and only nightbird csak úgy egyszerüen legyünk. Ezért ajog a pici szívem. Olyan kurva romantikus hangulatban vagyok, hogy a magamon-meghatódás határát súrolom. Szerintem egy szót sem szólnánk egymáshoz, és még a Victory of love-ot is bögetné nekem, mindegy, hogy az egész bérházat felverné vele. Csakis dark-hang verzióban. Mert imádjuk egymást téren és idön túl. From here to eternity.

This entry was posted on Dienstag, August 14th, 2007 at 01:29 and is filed under Allgemein.