Egy várakozással kevesebb - jöhet az új+csacsogás
Januar 11th, 2010Kb. október óta levelezek egy Grohmann nevü emberrel egy munka kapcsán. Utoljára karácsony előtt váltottunk mailt, hogy a munka kb. februárban lesz aktuális. Nos, a hirdetést tegnap újfent felfedeztem a karriere.at -n és írtam neki, hogy namivanmost. Azt a választ kaptam, hogy belső átszervezések voltak, így a magyaros munkatárs mégsem kell, úgyhogy tschüss. Hát nem vagyok boldog, és ilyenkor mindig elhatalmasodik rajtam az az érzés, hogy az osztrákok engem nem fogadnak be, és nem kellek sehova, senkinek, pedig nem vagyok egy hülyegyerek.
Egyébként pedig pont tegnap este kámpicsorodtam el teljesen, hogy minden barátom, családtagjaim messze, és megbolondulok a hiányuktól aktuálisan, és mit tegyek? Minden olyan bonyolult momentán, hogy egy dolognak nem kettő, de minimum négy aspektusa van, tudnám kibogozni.
Anya egyébként viszonylag jól van, csak utálom hallgatni, hogy mennyire tudatosan készül a halálára (ágynemüvásárlás ágyhoz kötöttség beálltára, levél megírása temetési instrukciókkal, családi aranyak egy helyre rendezése, ésatöbbi. Mit lehet erre reagálni, ha ezeket meséli a telefonban? Magamban tisztelem, amiért ilyen tudatosan rendezi az életét, de ha ezt mondanám neki, akkor azt mondaná, na kislányom, látod, te is belátod, és lemondtál rólam. ).
A goji bogyó egyébként nagyon bevált, filmezés közben majdnem kontrollálatlanul eszem, fincsi, édes, és tényleg jókedvet is csinál:)
Januar 11th, 2010 at 18:34
Ilyenek már nekem is eszembe jutottak, hogy össze kéne szednem a zenét, ami a temetésemen szóljon egy CD-re, mert utálnám, ha valami nem nekem tetsző szólna. :) Meg gyors befejezni a családi életrajzot, mert hátha nem lesz időm. Az ágynemű még nem jutott eszembe. Úgysem lenne, aki itthon ápoljon. Aranyak? Hát ami kevés van, az végül is egy helyen van. Meg miket mondjak el páromnak, hogy mire vigyázzon, mit igérjen meg( - pl. elviselhetetlen lenne a gondolat, hogy ne mellette nyugodjak, tehát feltétlenül egy kétszemélyes sírhelyet rendezzen és bárkivel is él eztán együtt, de MELLÉM temettesse magát. Izé. Nem öznzés ez?). Aztán meg berágok és toppantok, hogy azért sem! Most meg rángatom a vállam.
Januar 11th, 2010 at 23:06
A toppanás a helyes!:)
Januar 12th, 2010 at 01:55
Én gyakran hiszem, h. már ausztrálosan gondolkodom, pedig frászt.. Pl. kiráz a hideg, mikor hallom több temetkezési cég hirdetését, hogy előre fizesd ki és magad rendezd meg, zene, virágok stb… Nekem ez morbid, még akkor is, ha igenis tudjuk egyszer mindenkire sor kerül..stb.. De könyörgöm ennyire?? Igazából csak használni akarják a pénzedet, hisz biznisz a temetkezés is, de még milyen tutti. Anyukád biztos depressziója is van, mert hosszadalmasak a kezelések, nehezen látni a végét. Ne engedjétek őt haldokolni! A belső erő sokat segit, persze könnyű mondani, mikor az ember dugig van erős gyógyszerekkel, meg fáj, meg hányinger.. Vagy lehet mégis lelkileg megnyugató neki, ha elrendezi a dolgokat?
Januar 12th, 2010 at 03:09
Szia kanga, anyukam ugy, ahogy jol van, csak erotlen. NIncs begyogyszerezve vagy ilyesmi es el tudja latni magat, csak hamar kifarad. Ezeket szerintem azert csinalja, mert nagyon rendszereto stb, es neki az ad biztonsagot (az elet minden teruleten), ha minden le van rendezve. Tudod, o az a fajta, akinek listai vannak a teendoirol, a bevasarlasrol stb:)
Nem engedjuk haldokolni, isten ments! Inkabb ugy erzem, h. o mondott le magarol, illetve mindig azt mondja, hogy mi ertelme van a meghosszabbitasnak. Szoval nehez. Ezt nagyon nehez kivulallokent megitelni es meg ugy is, h. benne vagyok.
Januar 12th, 2010 at 07:19
Meséld el neki az ismerős öreg bácsi történetét, akit hazaadtak, hogy két hónapja van hátra…..hat évvel ezelőtt. Köszöni jól van.
Januar 12th, 2010 at 12:32
Hawah szerintem nem mi temetjük magunkat, hanem szeretteink minket. És, ha majd ötven év múlva eltávozol /!!/, nem fog érdekelni lélekként, hogy milyen zene szól a temetéseden. Ami a férjed “melléd fekvését” illeti, botorság lenne szavát venni. Mert, ha úgy gondolja, úgyis melléd temetteti magát, ha nem, akkor meg úgyse, bármit is ígért neked. Eltávozásod után már nincs ráhatásod az utánad maradók életére. Na, ezért kell életben maradni!D Volt egy ismerősöm, az odáig elment, mert annyira rettegett attól, hogy, ha elmegy, a férj újranősül, hogy meg is csináltatta a kétszemélyes sírt, még rá is vésette kettőjük nevét. A férj úgy értelmezte, hogy már meg is ásták a sírját, nem tudta megemészteni, fél év múlva el is váltak. Csalóka mamájának cselekedetei inkább valóban a rendszeretetéből, módszerességéből fakadnak, de nagy kín ezt megélni a hozzátartozóknak.