Az egyik végen én, a másik végen Évi és Sanyi. Hallgatunk egy számot, egyszerre indítjuk. Egyszerre írjuk be:
Judit: na én már be is könnyeztem
Évi+Sanyi: édike, bőgünk baszki

“Ne nézd többé a múltat. Megtévedt szív is szerethet. De nézz könnyes szemembe. Olvasd ki, míly forrón szeretlek. A szívem háborgó tenger, a szememből könnyek peregnek, mert én téged szeretlek, hagyd a múltat, én sem kérdezem.”

Pedig nem is ittunk.Olyanok, mint a testvéreim.

This entry was posted on Mittwoch, Dezember 31st, 2008 at 18:06 and is filed under Allgemein.