Reggel fogtuk magunkat és kikocsiztunk Stájerországba, Mariazell-be. Az út, miután már lejöttünk az autópályáról, valami mesés volt. Tekeregtünk nagy hegyeken, aztán völgyekben, át Semmeringen, számos hihetetlenül tüchtig, gyönyörü, ízléses minifalun keresztül. Csak csodáltam a rengeteg balkont, tele virággal, a teljesen tiszta utcákat, a portákat. A szemem-lelkem régóta kívánta már eztafajta látványt.

Aztán megérkeztünk Mariazellbe. Megnéztük a templomot, felgyalogoltunk a Kálvária-dombra, és ott ücsörögtünk és beszélgettünk édeskettesben. Elöttünk hatalmas hegyek mély ölén a kisváros. Csend, néha harang. Késöbb fagyi, és egyéb finomságok. Fáradtan, de jókedvüen kocsiztunk vissza Bécsbe, kiabáltunk kifelé az alagútban, mennyire viszi a hangot:)

Jó volt kimozdulni, és ennyi, de ennyi szépet látni. Nem érdekel a katolikus egyház, és megint csak ugyanazt konstatáltam, amit szoktam: ami itt Mariazell-ben is megy, az a bálványimádás. Nem tudom, Jézus, akit nagyon csípek, és Mária, számomra az idök eddigi legbölcsebb, legteljesebb asszonya mit is szólnának a bazársorhoz, és ahhoz, hogy a kegyeleti templomban két lépésenként egy perselybe ütközöl. Nekünk végülis nem is ez volt a lényeg, hanem a töltekezés, az pedig megvolt. Tele voltak a falak magyar hálaadók üzeneteivel, és azt sem tudtam, hogy 1991-ig itt volt eltemetve Mindszenty. Jó volt látni a kegyeleti templom ajtaján a szép feliratot: Magna Hungarorum Domina (Magyarok Nagyasszonya).

Hazafelé tekeregve plusz ráadásként felfedeztünk Neuberg-ben egy Hundertwasser-házat is.

This entry was posted on Donnerstag, Juli 16th, 2009 at 21:33 and is filed under Allgemein.