Elég három hét egy nyugodt, kiegyensúlyozott, tiszta, csöcseléktöl mentes kertvárosi kerületben, és mikor visszakocsizunk a kedvenc kínainkba, a második kerületbe, és sétálunk a Praterstern körül, hirtelen nagyon nyomasztóvá válik a sok lepukkant ember, a rengeteg csellengö rosszarc, a kosz, az igénytelenség. Ráadásul a kínaiak is nagyon alulteljesítettek. Nem volt a kedvenc kajámból, a rántott banán okádnivalóan szar volt.

Holnap haza anyáékhoz, holnapután Pécsre, kontrollra. Nagyon-nagyon izgulok a tumormarker eredménye miatt, és nagyon azt akarom, hogy nagyon alacsony érték legyen.

Legjobban Kajtit várom, a fülébe szagolni, megnyomorgatni, vele aludni, egymást melegíteni, aztán, hátha együtt jövünk vissza Bécsbe.

Már azt sem tudom, mikor kellene megjönnie a menstruációmnak, késik, az biztos, de amilyen összekavarodott a szervezetem, nem hinném, hogy terhes vagyok. Pedig, hogy a legalja reklámszöveggel éljek, igen nehéz napok vannak mögöttem.

This entry was posted on Montag, Oktober 27th, 2008 at 15:34 and is filed under Allgemein.