Édes unokahúgom, akit imádok, és csodálok (mert kívül-belül tökéletes), keresztény táborban volt a hétvégén, ahol többek között Böjte Csaba atya is tartott előadást.

Dóri anyukámnak a szerzetes egy kiskönyvét hozta ajándékba, dedikálva! Anya ma rögtön ki is olvasta. Áradozott róla, láttam, ez kiváló ajándék volt neki, nagyon megtöltötte a lelkét tartalommal, hittel, szép érzésekkel.

A könyv most már a táskámban, és Bécsig szerintem én is ki fogom olvasni. Anya mondta, hogy vett belőle egy idézetet, amit akkor fog nekem odaadni, mikor gyerekem lesz. Hát elolvasom a könyvet, és őszintén, nagyon izgulok, mi lesz az, mert úgyis tudni fogom.

Én is nagyon csípem Böjte Csabát. Belőle valóban árad az a tiszta isteni forrás, ami mindannyiunkon átfolyik. Kérdés, mennyire vagyunk képesek szétszórni fényünket. Csak hát arról tudni kellene, hogy van. És nap mint nap fényesíteni önmagunkat.

This entry was posted on Dienstag, Juli 7th, 2009 at 00:46 and is filed under Allgemein.