Szójaszószban pirítottam tofut, pangasius darabokat, gyorsan föztem egy zöldbab fözeléket, kuszkuszt csináltam, amibe paradicsomot és petrezselymet, fokhagymaport szórtam, tálaltam. Mindezt megspékeltem egy kis Buena Vista Social Club-bal, miközben önsajnálatomat ápolgattam, fözés közben két cigarettát elszívtam. Két slukk között meglepödötten észleltem, hogy jé, hónapok óta elöször ismét ihletet kaptam (ez is a szar lelkiállapotom indikátora), aztán próbáltam fenntartani az agyamban megszületö rímeket, témákat. Ehhez segítségül mohón ittam-nyeltem a limonádét, és pillanatokra Fermina Daza és Florentino Ariza is bevillant. Ma sem nézem meg - gondoltam, - majd Pesten, magyarul, egyedül, átadva magam a régi szerelmemnek, a ma már sosemvoltnak tünö idöknek, igen, nekem is volt egy FD-m, Flagellum Dei, Isten Ostora, Attila, bazmeg, hol is tartottam, valami ostorokat akartam rímbe szedni, és valami utánérzést, miszerint villám leszek s elemésztlek, vízár, s habom eltemet, miközben magamat újra Ferminának láttam, hetyke melleim voltak, nem mint most, márványos has, mimózák ágaskodtak a lelkemben, és hirtelen szép voltam, és kívánatos, “hegyeset pisilnek utánad a fiúk”- mondta tízéves koromban a helyi cukrász, én pedig nem értettem, de belepirultam, de A. már szólt, hogy nem szeret egyedül enni, kirántottam a magnót a konnektorból, lekaptam a kötényt, kussfókaúgyismegdöglünkmind - ilyen blogszlogenek jutottak az eszembe akkor, és rímek helyett már a polcon, a sürüsödö poron járt az eszem. Ohlamour.

This entry was posted on Mittwoch, Februar 27th, 2008 at 16:51 and is filed under Allgemein.