Feldíszítettük a teljes lakást karácsonyra, és a házon kívül is égtek ma este már a fények. És ez olyan jó…és az, hogy mindenki csinált valamit, apa, anya, öcsém, Anita, és én is. Kajti nyakába öcsém csengőt kötött, és nagyon édi volt, ahogy járkált és csilingelt:) De a legjobb az, ahogy lopva anyát figyelem, hogy csillog a szeme, és tetterős, rendezkedős-dirigálós, és mindeközben önmagán nevet:)

(Később a garázsban, a szőnyegen ülve Anitával kreatívkodtunk: ő készített nekem Bécsbe egy csodaszép adventi koszorút az étkezőasztalomra, én pedig alkottam egy nagyon-angyalt, akinek a drótszárnyain fenn akadt két csillag, miközben a kezeim közt született az égből. A fotó pocsék, de azért megmutatom.)

This entry was posted on Sonntag, November 29th, 2009 at 00:48 and is filed under Anya, Apa, Család.