Lecsengetésképp újranéztem a számomra év moziját (Jani, nagyon köszi, hogy anno ajánlottad!), és az élmény változatlan. Az utolsó húsz percet az izgulástól bekönnyezve néztem végig, hogy aztán miután a chai wallah megtalálja Latikát, és együtt táncolnak a pályaudvaron, akkor már richtig sírjak:)

És ha lenne egy osztályom, akkor tuti, hogy rá beszélném őket, hogy valami iskolai akármire betanuljuk azt a táncot, és közösen eltáncoljuk:)

Enjoy!

This entry was posted on Donnerstag, Dezember 31st, 2009 at 14:52 and is filed under Film.