Amikor régen egyszer épp valami aktuál-szerelmemröl csipogtam I.nek, aki az elözö levelet is írta nekem, olyasmit válaszolt, amit a mai napig mint imát, kapaszkodót, bübáj-varázsszöveget morzsolgatok magamban, nem csak akkor, mikor hegytetön ülök. Ezt válaszolta akkoriban kamaszos nyígásomra a már kevésbé kamasz, de felettébb kamaszos I.:

“FD különös, magányos platóra ért.
Körötte a meredély.
Vakítóan süt a nap.
Mindenütt a kaukkfü bódító illatát érezni.
FD menne még felfelé (hisz tele van erövel),
de már FENN van.
Tessék leülni és bevárni a másikat is.”

This entry was posted on Mittwoch, September 5th, 2007 at 01:02 and is filed under Allgemein.