A legeslegjobb aerobic-zene a világon:) Ezzel kezdtem a napot, és ez a zene olyan elszántságot kovácsol fel bennem, hogy ihaj:)

Összhossz: 75 km, Bécsböl ki a Donauradweg-en, Schönau, Orth an der Donau érintésével, leginkább full a természetben, nemzeti parkban, aztán alig pár házas falukon keresztül. Mikor este bekanyarodtam a 75. kilométer után a házhoz, lett volna még kedvem vagy ötvenet még ráhúzni. Mert a 70. kilóméter után tekertem már úgy, hogy egyáltalán nem gondoltam semmire (a biciklizés éber meditáció!), csak élveztem, hogy suhanok gyorsan a hiperszuper Schauff versenybiciklimmel a makulátlan aszfaltúton, nulla forgalom mellett. Szinte erotikus volt.

A legjobb egyébként Orth an der Donau után volt: addig a Duna-menti bicikliúton mentem, több biciklistával. Láttam fácánt átfutni az úton, a kezdetekkor Lobau elött kilóméterhosszan nudista fürdözöket a Duna-parton, jött velem szemben meztelen öregasszony, öregember, én meg nyaldostam a csíkokat (ha lettek volna). Szóval Orth an der Donau falucskán áttekerve kiértem az ötös számú vágóhídra bicikliútra, ami gyakorlatilag valami mellékút volt, ahogy az imént írtam, KIVÁLÒ aszfalttal.  Néha megelözött egy-egy kocsi, ki-kikacsintottam a niederösterreichi parasztok földjeire, ha faluba értem, lassítottam, és bambultam a tiptop házakat. Aztán végül Groß-Enzersdorfon keresztül becsorogtam Bécsbe.

Az osztrákok mindenesetre bicikliútból is hibátlanok. Hamarosan izibe el kell tekernem egész Pozsonyig. Végülis csak 35 km-re voltam töle, csak nem akartam sötétben hazatekerni.

Útközben megittam másfél liter vizet, elszívtam a két pihenö alkalmával egy-egy szál laza cigit. Hát ilyenre szoktam mondani, hogy fáradt a test, repes a lélek.