 |
 |
Filmet értelmezünk Péterrel
(Madárperspektíva)
ha Judit a kútba néz
Péter az égre száll
Péter legyen a sas
Judit ólommadár
Péter már alszik
Judit még gomolyog
a narancs film után
Egyébként is imádom a spanyol filmeket, de ez a mai most nagyon megérintett. Van már vagy hat éve, hogy megkaptam a filmet, és még csak most néztem meg.
Ahogy a Szex és Luciában a halak, a tengerfü mutatta a lelket, itt az avar, a fák, a száradt falevelek és egy szarvas.
“A Csillogás három szereplője (Nádas Péter író, Dobronay László tévés rendező-operatőr és Gesztelyi Nagy Judit fuvolaművész) eltérő személyiségű emberek, ebből adódóan elbeszélésmódjuk, halálközeli-történeteik is különböznek. Annyi azonban biztos, hogy mindhárman magával ragadó, karakteres riportalanyok, elbeszéléseik érdekesen egészítik ki egymást. Az eltérő megközelítésmódok ellenére, történeteikben sok az átfedés. A legfontosabb hasonlóság az, hogy meglepő módon mindhárman arról számolnak be, semmi félelmetes vagy rossz nem volt “odaát”, sőt életük legcsodálatosabb tapasztalatának tartják.” (forrás: www.napvilag.net)
Korán keltem, és ezzel a filmmel indítottam. Szerintem én még ennyire szuggesztív filmet, úgy, hogy mindösszesen három ember - két férfi és egy nő - beszél egy fekete háttér előtt, még nem láttam. A téma, a “dramaturgia”, egyszóval minden, mesteri.
Mindenkinek nagyon-nagyon ajánlom ezt a filmet. Rövid, feszes, nagyon éles, nagyon profi, és az író-rendezőnek kb. olyan éles szeme és lelke lehet, mint egy sasnak. Kiváló!
Kevés olyan filmjelenetet tudok, amitől évek múlva sem tudok lelkileg elszakadni, lecsatlakozni róla. Ez itt egy ilyen. Ismerni kell hozzá az egész sztorit, de azt hiszem, elég ennyi is, hogy a hangulat átjöjjön. Benne az az édes ismeretlen, a biztos beteljesedés előtti megpezsegtető várakozás. Egyensúlyozás az önmegtartóztatás és a teljes megadás között. A másik határainak kitapintható feszegetése, miközben saját magunkat kémleljük, egyszerre bentről és kintről. A small talk alatt meghúzódó, duruzsoló közeledés, a metakommunikáció semmihez sem hasonlítható bája és izgalma. Az érzékek, kihegyezve. You’re gonna really miss than plane. - I know…
Nagyon rossz passzban voltam este, és áldom az eszemet, hogy mégis elindultunk, és megnéztük 3D-ben az Avatar-t. Emberek, mindenkinek kötelezö. Maga a csodavilág, mélységes sugallatokkal, akinek van füle rá, meghallja. Nem lehet róla mit írni: látni kell.
Na és ha már filmek, ezt is megnéztük. Csöpögős, vegytiszta romantika, szintén nagy durranás nélkül. Nem is tudom, kit kavarhat fel ez a film, engem biztos nem. Régebben nagyon meg akartam venni a film alapjául szolgáló regényt, de ez most már törölve a listáról. Hol vannak a jó filmek mostanában? Mindenesetre még hátra van az Invictus, Eastwood új filmje, valamint a 500 days of summer - meglátjuk.
Azt hittem, valami jó film lesz tanulsággal, de nagyon kongó Michelle Pfeiffer új filmje. Mikor vége lett, azt hittem, na most kezd bebonyolódni a történet. Semmi nem jött át nekem, csak egy tucattörténet a régi idökböl.
Lecsengetésképp újranéztem a számomra év moziját (Jani, nagyon köszi, hogy anno ajánlottad!), és az élmény változatlan. Az utolsó húsz percet az izgulástól bekönnyezve néztem végig, hogy aztán miután a chai wallah megtalálja Latikát, és együtt táncolnak a pályaudvaron, akkor már richtig sírjak:)
És ha lenne egy osztályom, akkor tuti, hogy rá beszélném őket, hogy valami iskolai akármire betanuljuk azt a táncot, és közösen eltáncoljuk:)
Végre láttam megint egy hiperszuper filmet! A Philipp Stölzl rendezte film az 1930-as évekbe visz, az Eiger, az “Alpok utolsó problémája” tövéhez.
A film a két bajor hegymászó, Toni Kurz és Andi Hinterstoisser csúcstámadását mutatja be. Fantasztikus az egész film, a miliö egészen professzionális (bútorok, ruhák stb.), az pedig külön ínyencség, hogy az ember azt láthatja, hogy majd’ nyolcvan évvel ezelött milyen felszereléssel vágtak neki egy falnak, ami a mai napig is egy rettegett helye minden mászónak.
Régebben olvastam egy regényt is, Robert Olsen: A szörny címmel, ami szintén az Eiger-rel foglalkozik, és mind a könyv, mind pedig ez a német film hatalmas élmény.
Én is támadtam csúcsokat (szerencsére én fel és le is érkeztem, persze nem ilyen méretekben, csak a Magas-Tátrában), és mindig is habzsolva olvastam hegymászós könyveket, és elkápráztat az egész akció fizikai és filozófiai töltete.
”Mordwand” - vagyis halálfal. Németül így gúnyolják az Eiger északi falát. A csúcsnak létezik egy irodalmi elvevezése is - ez pedig így hangzik: a szörny. Ez az egyik legszebb északi fal az Alpokban, az 1800 méter magas masszívum mágnesként vonzza a hegymászókat. Az Eiger Nordwand (északi fal) első megmászása komoly emberáldozatokat követelt. Az 1930-as években - az Alpok hőskorában - az alpinisták közt versengés folyt azért, hogy kinek sikerül elsőként megmászni. ” (forrás: extrem.hu)
Íme a trailer: Klikk!