Az a legcukibb, legédesebb, leginkább boldogító, nagyon elbűvölő, mikor a kis bébikém egészen lenn, kb. a hasam legvégén egyszercsak elkezd csiklandozni:) Nem tudom, ezt a kicsi kezével teszi-e vagy hogyan, de teljesen elolvadok ilyenkor tőle:)

Hát nagyon magam alatt vagyok. Összevesztem A.-val. Kb. egy hete nagyon hülyeségeket álmodom. Gondolom azért is, mert úgy alszom el, hogy megy a tévé és a sok baromság megy az elmémbe. Azért megy a tévé, mert nem akarok elalvás előtt magamba mélyedni, inkább fél füllel a tévét figyelem…

Tanácstalan vagyok az anyósommal kapcsolatban is, mert rettenetesen zavar a politikai elvakultsága, és hogy csak erről szól az élete, de hogyan hozzam a tudtára? Megbolondulok, hogy a facebookon is csak a politikai linkjeit látom, plusz azt, hogy mocskolódik.

Aztán itt van az egész családom is. Pl. milyen érdekes, hogy az anyósom engem sosem kérdez meg, hogy hogyan vagyok (nem hív fel, nem találkozunk, pedig itt lakunk egymástól 10 percre), hanem mindig a fiától kérdez rólam, áttételesen. Ha nem jönne gyerek, teljesen leszarnám az egészet, de így meg teljesen elszomorít, hogy neki nem lesz majd olyan környezete és családja, mint amilyen nekem volt. Nem hogy nagy családja nem lesz, de még az apja és az anyja se tudnak együtt élni, egy országban, egy lakásban.

Szóval szomorú vagyok. Gondolom ezért is van, hogy már egy hete nem tudok kijönni a náthából, semminek nem érzem az ízét, illatát, nem vagyok képes levinni a szemetet, stb. Ma reggel arra is gondoltam, h. talán érzem megint azt, hogy lassan itt lesz március 1., mikor anya meghalt (tavaly is pont ilyenkor voltam tök rossz passzban).

Aztán ha már anya, nagyon sok mindent úgy látok, hogy teljesen úgy történik velem és A.-val, mint anyámékkal és az nagyon gáz.

Úgy néz ki, hogy szerencsésen rendeződni látszik a lakáskérdés, azaz még min. egy évig tudom ezt a lakást bérelni, aminek most nagyon örülök. Kisebb változtatások kellenek (pl. az egyébként vadiúj ülőgarnitúra használhatatlan, mert műbőr és lecsúszom róla, hideg és kibaszott kényelmetlen, valamint az asztalt és a székeket se szeretem), de ezeket megoldom.

Lassan el kell kezdeni kitalálni, hova kerüljön a kiságy, plusz kellene egy komód is, a gyerek ruháinak.

Sosem szeretnék odáig süllyedni, hogy a gyerekemet törpének, cicának, kiscicának, bogyónak, “a mi kis hercegünknek” merjem szólítani. Olyannyira elnyomó szülő leszek, hogy azt sem fogom engedni, hogy bármelyik nagyszülője valami idióta módon becézze a keresztneve alapján.

Nos, én mint tudatos (és nem milliárdos) leendő szülő, úgy döntöttem, hogy a gyermekáldással kapcsolatos bevásárlásokat a lehető legköltséghatékonyabban fogom megoldani. Ez, úgy néz ki, sikerülni is fog.

Nagyon jó, hogy A. bécsi, mert így rengeteg mindent szerzek be a willhaben.at osztrák hirdetési oldalról. Nem vagyok sznob, így tökéletesen megfelel szinte minden, ami használt, főleg, hogy az osztrákok még mindig adnak a minőségre, és főleg, hogy nem az a szemlélet uralkodik, mint mondjuk a magyar vaterán, ahol a használt cuccokat sokszor az új árnál is drágábbért próbálják “elvaterázni” (a kifejezéstől is rosszul vagyok).  Muszáj itt megjegyeznem azt is, hogy mint anonim kismama fórum olvasó megállapíthatom, hogy a magyar társadalom egyik legelvetemültebb, legfasisztább és legagyatlanabb bugyrát a kismamák ill. kisgyerekes főállású, gyes-freak anyukák képezik. A kismama fórumozásról diplomamunkát lehetne írni, de komolyan. Na de vissza a willhaben-re.

Szóval én willhaben-ezek. Vettem már egy karton ruhát a gyereknek, csupa kiváló minőségű, gyakorlatilag vadiúj cucc, rugdalódzók, vagány kiskabátok, pólók, bodyk, nadrágok, stb.

Kiságyat se fogok újat venni, sőt, ilyen pihenőszéket sem. A nagyon divatba jött játszószőnyeget (tetején ilyen gagyi boltívvel) is a willhaben-en veszem meg, sőt, innentől kezdve minden méretváltáskor itt fogom megvenni az összes ruhát. Ezenkívül itt veszek gyerek-ágyneműgarnitúrákat, meg ilyen fisherprice-típusú játékbaszokat is, már csak azért is, hogy lázadjak, mert ami a babaholmi piacon dívik, az nagyon kemény.

Gyakorlatilag úgy néz ki, mintha a gyereked a sok bizbasz megvétele nélkül kb. életképtelen lenne. És nem elég az analóg, minden legyen elektromos. Elektromos mellszívó, elektromos orrszívó, elektromos pihenőszék, elektromos projektor, ami csillagot projektál a plafonra, elektromos cumisüveg sterilizáló, meg elektromos bármi.  De a legfontosabbat még nem is említettem! A légzésfigyelő. Külön topicok foglalkoznak a különböző gyártmányú légzésfigyelőkkel.

Nos, én úgy döntöttem, hogy ha minden rendben lesz a gyerekkel, akkor nekünk nem lesz légzésfigyelőnk. Sőt, olyan pelenkakukát se fogok venni, ami szagtalanul tárolja akár két hétig is a kakis-pisis pelenkát, mert szerintem egyszerűbb egy szimpla nylonzacskóba tenni az elhasznált pelenkát. Szerintem még sok mindenünk nem lesz, de ezeket majd később dokumentálom.

Most jut eszembe: babakocsi. A legaljától a hiperdrágáig terjed a szórás. Mi nagy valószínűséggel nem indulunk semmiféle sarkköri ill. földkerülő expedícióra az újszülött gyermekkel, így egy normál babakocsi mellett döntöttünk. Ez sem volt olcsó (akciósan 75.000.- HUF, jelzem: ezért már 2 db kispolskit lehetne venni!), viszont van hozzá minden: kocsiba való hordozó, mózeskosár és sportkocsis feltét, a váza pikkpakk összecsukható, nem nehéz, nem túl széles, alapvetően fekete-almazöld színkombinációjú, és van rajta 3 apró hőlégballon, ami szakmai múltamat nézve nagyon jó:), márkáját tekintve Pierre Cardin. Az eladónő azt mondta pofavágósan, hogy ez már tavalyELŐTTI modell, szóval ebben sem vagyunk trendik, de ezt talán kibírjuk.

És akkor még arról nem is beszéltem, hogy mennyit kell nyomatni a dokinak, szülésznőnek. Hát sokat. 4D ultrahang, ilyen-olyan meeting a dokival, röpködnek a 10ezrek, és még szülésznőm sincs. Az osztrák nőgyógyászom azt mondta, privát a terhesség végigkísérését 400 euróért vállalta volna, ami ca. 120ezer forint. Nos, szerintem mire a kezemben tartom a gyereket, én ezt az összeget simán überelem, itt, a magyar egészségügyben, de nem panaszkodom, mert én voltam az, aki nem akartam Bécsben szülni.

Szóval nagy a nyomás, de remélem, álljuk a sarat.

Nos, ma megvettem ezt a kis naplót. Muszáj volt, pedig nem rajongok az ilyen babamániás cuccokért, de szerintem ez az egy darab még megengedett és jó kis ajándék lesz a gyerek 18. születésnapjára, nem?

Ha már a könyvesboltban jártam, megnéztem, mennyi mindent árulnak szülés-gyereknevelés-kismama témában. Hát valami brutális és egyetlen olyan könyvet sem találtam, amit megvettem volna. Pl. engem felháborít, hogy Vekerdy Tamásnak kb. nyolcvanhat verzióban vannak egybegyűjtve és kiadva az előadásai, Nők Lapja-beli válaszai. Mondhatni, hogy Vekerdy Tamás a gyermeknevelési irodalom popperpétere. Szóval kurz und gut: nem vettem semmit, de más könyvet sem (a babanaplón kívül), mert spórolni kell, vészesen közeleg a gyermek érkezése és még rengeteg dolgot kell megvenni, amiről egy külön posztban fejtem ki a véleményemet.

Már elhagytam a 30. hetet! Ez azt jelenti, h. már lassan befordulok a finisbe, atyaég:) Érik egy nagyon csúnya poszt a védőnőkről. Múlt héten simán kijelentette ránézésre, h. szerinte császár lesz, mivel még nem fordult be a gyerek, valamint annak is hangot adott, hogy csodálja, hogy nem vagyok terhességi cukros..

Ezek után két napig ezen pörgettem magam és mindent elolvastam a császármetszésről. Közben újfent nagyon megfáztam és rengeteget tüsszögtem. A hátfői, 30. heti ultrahangon pedig azzal kezdett a nagyon kedves dokinő, hogy nahát, milyen ügyes ez a baba, máris be van fordulva, úgyhogy erről ennyit, az én gyerekem tudja szépen a dolgát, a védőnő pedig kapja be. A másik szuper hír, hogy a gyerek már 1850 grammot nyom! A méretei szerint már 32-33 hetes bébilissznek felel meg.  Legutóbb december 30-án voltunk ultrahangon, akkor még csak 633 gramm volt, tehát másfél hónap alatt megtriplázta a súlyát!:)

A lakástéma még mindig megoldatlan, voltunk lakásnézőben, de hát azt hagyjuk is….120ezerért egy kb. 55 m2-esnek tűnő állítólag 70 m2-es lakás. Két pozitívuma volt: egyrészt nagyon közel volt az irodához, másrészt pedig hatalmas terasszal rendelkezett. Viszont. Viszont…A lakásba lépve két csodásan szedett szemöldökű fiú köszöntött minket és az ingatlanügynököt. Mit hiszek én? Hogy tesók. Mi a valóság? Egy homokos párocskához érkeztünk. Amikor ez leesett, miután megtekintettük a hálót, az összetapperolt ágy feletti falat, stb.stb., konkrétan émelyegni kezdtem és nem volt kérdés, hogy nem fogok itt lakni soha. Szóval a lakáskérdés megoldatlan. A. megint elkezdte pedzegetni, hogy az első évben lakjunk Sopronban, de letisztáztuk (újfent), hogy én NEM VAGYOK HAJLANDÓ Sopronba költözni. Nem ismerek ott senkit és kibaszott messze van mindentől (kivéve Bécs, na persze).

A legideálisabb az lenne, ha Bécsben lenne megint egy jó kis lakás, és amit én bérlek itt Pesten, ez is megmaradna, és bármi van, itt lehetek, akármikor. Sajnos a múltra való tekintettel képtelen vagyok megengedni magamnak, hogy megint én adjak fel mindent annak érdekében, hogy együtt éljünk, azzal a kockázattal, hogy esetleg megint olyan durván pofára esek, mint anno. Most már plusz egy gyerekkel. És sokkal több vesztenivalóval. Kizárt.

Így most A. már most ingázik Budapest és Bécs között, ami látom rajta, hogy kezdi nagyon kifárasztani. Állandóan beteg, itt nem találja a helyét. Nem csodálom és tökéletesen együttérzek vele, én majdnem öt éven keresztül ingáztam Bécs és B. között.

Drága lakást itt Budapesten kivenni nem érdemes, mert olyan terveink vannak, hogy akár azt is megtehetjük, hogy nyár elejétől több hónapra kivegyünk egy kis lakást Nizzában és ott legyünk, vagy akárhol máshol. Végre újra utazni szeretnénk, sokat, mert most így terhesen ezt nem lehet és mindkettőnknek nagyon hiányzik a csavargás. Csavarogni pedig úgy, hogy közben fizetünk egy lakásért havi 150-200ezret, ráadásul úgy, hogy nem is tartózkodunk benne, lehetetlen, mert ezen idegelnénk magunkat. Kleiner Mann, was nun?

Szerintem a fészekrakás (a 2.) nálunk kitolódik majd akkorra, amikor a gyerek már óvodás lesz és kell egy fix bázis. Addig szerintem a bázis mi magunk leszünk és remélhetőleg szarrá csavarogjuk magunkat Európában. Van meghívásunk Blankenberge-be az Északi-tengerhez, mehetünk Hollandiába, Nizzába, és ha már válság, szerintem kipróbáljuk a görögöket is, habár én nagy fenntartásokkal vagyok feléjük, de ami a legfontosabb, hogy a gyerekkel, ha csak egy rövid hétvégére is, de már a nyáron elmenjünk a Magas-Tátrába.

Most, hogy ilyen lázban ég az egész ország, és mindenki úgy várja ezt a 10-20 cm havat, mint a Földet megtámadó aszteroidát, én arra emlékezem vissza, hogy anya mennyire szerette a hóesést, a hó illatát, a fehér tájat. Mondta mindig: “hosszú foga nőtt a télnek” (=jégcsapok).

Ma épp betöltöttem a 29. terhességi hetet, azaz a 30.-ba lépek. Most már csak 10 hét és itt a gyerek. A tíz hét ugyanannyira hosszú, mint amennyire rövid. Sokat érzem, ahogy mocorog és már nagyon örülnék, ha meglenne a kiságya, pelenkázója, fürdőkádja is. Napról napra egyre nagyobb a hasam, most már tényleg olyan, mint egy hordó. Elvileg a gyermek most már kb. 35 cm hosszú és 1,2 kg. (!) A terhességgel most jól elvagyok, és a munkában azt érzem, h. nagyon élvezem, és miért nem lehet egyszerre dolgozni majd és gyereket nevelni? Az biztos, hogy nagyon fog hiányozni a munkám.

Ma éjjel is a babával álmodtam egyébként. Újszülöttként is nagyon szép nagy volt, csoda bőrrel és vakítóan kék szemei voltak. Sosem sírt és olyan átható tekintete volt, ahogy pelenkáztam, hogy szinte zavarba jöttem, mert azt éreztem, minden titkomat tudja.

Már nagyon várom, de még növekedjen szépen a hasamban. Szombaton leszek 7 hónapos terhes, time sure does fly!

A.-val sokat beszélgetünk a családunkról, és valójában kicsit úgy van, hogy nagyon nem ideálisak az állapotok, de a lényeg, hogy mi jól vagyunk. Azt várom nagyon, hogy hárman feküdjünk az ágyban, és A.-val sztereóban babráljuk a gyereket:) Április 24-től várható a szülés, és hirtelen nem is tudom: akkor már zöldek a fák?