A legszebb, legharmonikusabb pillanat és emlék az az, amikor Noli előtt a szinte esti napsütésben, bal oldalunkon a tükör tengerrel azt mondta nekem, hogy most szeretne meghallgatni egy zenét itt, és ne beszéljünk közben. Lassan csorogtunk, ringtunk az úton, tövig letekert ablakokkal. Pedig előtte utáltam ezt a zenét.

Minden szinten valami nagy-nagy fordulat kell. És ugyanezt mondja a rajzfilmes barátom is!:)

Nem mentem haza. Itt ülök a kis magház-lakásomban. És a nagyszüleimre gondolok, és Balázsra, és Dórára, és Hawah-ra, és persze az anyukámra. Nem tudok hazamenni egyszerűen. És tudom, hogy ez apukámnak fáj, de akkor sem megyek.

Utálok már ide járni, de ezeket a gondolataimat ide tudom csak letenni.

Nagyon nehéz. Azt hittem, ahogy telik az idö, majd könnyebb lesz. Épp az ellenkezöje. A hiány, a veszteség masszívan mélyül, és ülepszik le. Nekem az anyák napja mindig egy csoda volt. Ez az elsö olyan anyák napja, hogy nekem nincs kit köszöntenem. És nagyon nehezen viselem. Ráadásul olyan jó volt régen, hogy szinte egy napon van anya születésnapjával. És így lett ez az idén is. Csak most már…

Tavaly ilyenkor anya az egész családtól egy sziklakertet kapott ajándékba. Amíg csináltuk, nem nézhetett ki az ablakon, nem jöhetett ki a teraszra sem. Idénre kelt igazán életre, már befutják szépen a virágok, a növények. Ott dudorodik ki a földböl a kert közepén, olyan, mint egy eleven dobogó, pulzáló emberi szív, az anyám, a családunk szívcsakrája.

Szóval ez a nap nekem annyira üres, elárvult, olyan nehéz. Nehéz ebben az elárvultságban átvészelni. És annyi minden eszembe jut.

A mama is beteg volt már, csak feküdt, mi pedig mentünk anyával, felköszönteni virággal anyák napján. És akkor megkérdeztem mamát, hogy és mama milyen volt AZ a nap, mikor az anya megszületett? A nagymamám pedig felnézett a plafonra, elrévedt, és nagyon sírt, és azt mondta: veröfényes napsütés volt egész nap, és az volt élete legszebb napja. És ott fogta az ágyban a hatalmas csokor virágot, szinte ki sem látszott mögüle. És sírtunk mindhárman. Aztán rá három hétre meghalt.

Nagyon nehéz okosnak maradni. Rá gondolok másokra, akiknek van most kit köszönteni, és sóvárgok.

Az év utolsó napja, hitem szerint egy zárónap, és úgy indulok neki 2010-nek, hogy minőségében egészen új és más lesz, mint 2009.

Nehéz év volt. Sok minden történt, minden hétre jutott valami felkavaró. De anya él! - mégha gyenge is, pedig féltem nagyon, hogy a karácsonyt már nem tölti köztünk. Jó ilyenkor visszanézni, és konfrontálni magam a kicsinyes félelmeimmel.

Nehéz év volt, és épp ezért nagyon sokat tanulhattam, tapasztalhattam önmagamból: mi van a felszín alatt, mi miért történik velem, és abból mit kell tanulnom, konfrontálnom. A legtöbbet, vagy a legnagyobb tanítást U. hozta nekem - rajta keresztül igen nyilvánvalóan kristályosodott ki bennem a tény, hogy hogyan is érdemes élni. Azzal, hogy az életembe került, szembesülnöm kellett saját régi hibáimmal, és igen éles tükröt tartott elém.

A 2010-et másmilyenre tervezem, mint az előző év(ek)et, de azt is tudom, hogy a türelmemre, belátásaimra továbbra is szükségem lesz. Kb. három éve hoztam egy döntést, hogy anyukám mellett leszek, és aktívan támogatom. Tisztában vagyok vele, hogy ez a ciklus akkor zárul le, amikor anyukám már nem lesz.

Sokszor éreztem ebben az évben, hogy hiányzom önmagamnak: olyan részeim, amik régen aktívan működtek, most szunnyadtak-szunnyadnak, és kicsit elvesztem. Ezen szeretnék fordítani, amikor itt lesz az ideje. Lesz munkám, közelebb kerülök a “hivatásomhoz”, és többször tudom majd megélni a barátaim társaságát. És tudni fogok örülni annak, hogy újra csinos vagyok/leszek!:)

Kedves Olvasók! Köszönöm, hogy olvastatok, és kommenteltetek! Mindig jól esett a bíztatásotok, nyugtázásaitok. Remélem, én is tudtam nektek nyújtani pár gondolatot, ami épp jól jött, egy szép zenét, verset, könyvajánlót, akármit:)

Egy valakit szeretnék most kiemelni, ő pedig Hawah. Drága Hawah! Igaz, hogy nem ismerjük egymást, csak a blogjainkból, de azt hiszem, a körülményeinkből adódóan sokat tudunk egymásról. Neked külön köszönöm a meglátásaidat, bíztatásodat, együttérzésedet. Megszerettelek. Kívánom, hogy továbbra is olvashassalak, jó hírekkel. Az írásaid sokban gazdagítanak engem és sokakat.

Végezetül, bárki, aki ide tévedsz, kívánok Neked olyan új évet, amiben harmónia, szeretet és béke (ez mind ugyanaz:) ) uralkodik, kívánom, hogy az eléd kerülő történésekben mindig meglásd, mi is a benne rejlő tanítás, és légy képes arra, hogy fejlődésed hasznára fordíts azt. Őrizd integritásodat, és hagyd, hogy a Másik is ezt tehesse. A legszürkébb napon is keress valami szépet és igyekezz ezt megosztani valakivel!

A világban, ha a híreket nézzük, és nem csak a mainstream médiát, már egyre inkább nyilvánvalóbb, hogy sok minden nem az, mint aminek látszik (Hollandiában már beköszöntött a kecskeinfluenza!), és ha mondhatok ilyet: a Gonosz igencsak elemében van. Mint tudatos emberek, törekedjünk arra, hogy éberek maradjunk (Jézus mondta: “kiküldelek titeket mint bárányokat a farkasok közé, legyetek okosak mint a kígyók és szelídek mint a galambok”), és amellett - vagy épp azért - hogy képesek vagyunk felismerni a rosszat, mindig a jóra való törekvés vezéreljen mindannyiunkat. (Ez könnyen eldönthető, ha megvizsgáljuk egy adott dologban, mennyiben jó az nekünk, a társunknak, barátainknak, közösségeinknek, a Földnek. Minél több igen, annál jobb:) ) Szóval, ahogy egy ismerősömtől hallottam: “csak a szépet, a kellemeset”:)

Merjük meglátni a rosszat, a hibákat, de úgy, hogy ez minket abban erősítsen, hogy a jó oldalon állunk. Végül a kulcsmondat, amit kuncogva szoktam mondani A.-nak: “Kell szeretet!:) ” És tényleg.

És akkor még ezt.

Nagyon jót vásárolgattunk ma, annyi kivétellel, hogy a Billa-ban muszáj volt majdnem hangosan kiabálnom, hogy megértse A., amit akarok. Nézelödtünk, és én, aki sosem adtam még ki pénzt csokira, vettem ma egy pisztáciás-vaníliás új fajta Milkát, és hát nem csalódtam.

Szakad a hó, és imádom. Szeretem azt a frissességét, a hangtalan dinamizmust, és a lelkem ilyenkor azonnal a Magas-Tátrába vágyik, lábamra túrabakancs, kamásli, jahhhj.

A véletlen fel nem derített szükségszerűség.

Csak felfelé, és befelé érdemes menekülni. Gondolkodj el azon, hogy a Sors mit próbál lefaragni rólad.

De jó! Hazajött öcsém és barátnője, egyből élénkebb a lakás. Megyek pörköltet főzni, szorgoskodni. Anya pihen, olvasgat, éjjel kicsit rosszabbul volt, de gyorsan megivott megint egy pohár calcimuscot, mert kezdődött az izomrángás. Borongós, nedves az idő, de most ezt is szeretem.

Reggel fogtuk magunkat és kikocsiztunk Stájerországba, Mariazell-be. Az út, miután már lejöttünk az autópályáról, valami mesés volt. Tekeregtünk nagy hegyeken, aztán völgyekben, át Semmeringen, számos hihetetlenül tüchtig, gyönyörü, ízléses minifalun keresztül. Csak csodáltam a rengeteg balkont, tele virággal, a teljesen tiszta utcákat, a portákat. A szemem-lelkem régóta kívánta már eztafajta látványt.

Aztán megérkeztünk Mariazellbe. Megnéztük a templomot, felgyalogoltunk a Kálvária-dombra, és ott ücsörögtünk és beszélgettünk édeskettesben. Elöttünk hatalmas hegyek mély ölén a kisváros. Csend, néha harang. Késöbb fagyi, és egyéb finomságok. Fáradtan, de jókedvüen kocsiztunk vissza Bécsbe, kiabáltunk kifelé az alagútban, mennyire viszi a hangot:)

Jó volt kimozdulni, és ennyi, de ennyi szépet látni. Nem érdekel a katolikus egyház, és megint csak ugyanazt konstatáltam, amit szoktam: ami itt Mariazell-ben is megy, az a bálványimádás. Nem tudom, Jézus, akit nagyon csípek, és Mária, számomra az idök eddigi legbölcsebb, legteljesebb asszonya mit is szólnának a bazársorhoz, és ahhoz, hogy a kegyeleti templomban két lépésenként egy perselybe ütközöl. Nekünk végülis nem is ez volt a lényeg, hanem a töltekezés, az pedig megvolt. Tele voltak a falak magyar hálaadók üzeneteivel, és azt sem tudtam, hogy 1991-ig itt volt eltemetve Mindszenty. Jó volt látni a kegyeleti templom ajtaján a szép feliratot: Magna Hungarorum Domina (Magyarok Nagyasszonya).

Hazafelé tekeregve plusz ráadásként felfedeztünk Neuberg-ben egy Hundertwasser-házat is.

Édes unokahúgom, akit imádok, és csodálok (mert kívül-belül tökéletes), keresztény táborban volt a hétvégén, ahol többek között Böjte Csaba atya is tartott előadást.

Dóri anyukámnak a szerzetes egy kiskönyvét hozta ajándékba, dedikálva! Anya ma rögtön ki is olvasta. Áradozott róla, láttam, ez kiváló ajándék volt neki, nagyon megtöltötte a lelkét tartalommal, hittel, szép érzésekkel.

A könyv most már a táskámban, és Bécsig szerintem én is ki fogom olvasni. Anya mondta, hogy vett belőle egy idézetet, amit akkor fog nekem odaadni, mikor gyerekem lesz. Hát elolvasom a könyvet, és őszintén, nagyon izgulok, mi lesz az, mert úgyis tudni fogom.

Én is nagyon csípem Böjte Csabát. Belőle valóban árad az a tiszta isteni forrás, ami mindannyiunkon átfolyik. Kérdés, mennyire vagyunk képesek szétszórni fényünket. Csak hát arról tudni kellene, hogy van. És nap mint nap fényesíteni önmagunkat.