Ablak kitárva, a függöny lebeg, frissen zuhanyozva, teli torokból énekelek, a lelkemet az égre kényszerítem, muszáj, hogy szárnyalj, minden alvó sejtemet felrázom, ébresztő, gyerünk, mit gondolhatnak rólam az utcában, még mindig, mint 17 éves koromban, bőgetem a zenét, énekelek, hány ember meghalt már, akik biztonságot nyújtottak, mikor befordultam az utcasarkon, énekelek, előttem a falon a mandala, a közepén két egymásba forduló arany embrió, a mágiám, vakon repültem, de rád találtam, ez két örvénylő, egymásba forduló alak, ez az én talizmánom, a középpontjába bújok, de a hangom nagyon messzire elér, rózsahús polipistennő vagyok, ha csak gondolatban is, kék alagútban úszom veled, candy, you were so fine. És szétspriccenünk vágyak viaduktjain.

This entry was posted on Freitag, März 28th, 2008 at 12:05 and is filed under Allgemein.