Öszintén. Azon sem lepödnék meg, ha holnap reggel a tükörbe nézve nem látnék senkit. Akartam pedig írni arról, hogy micsoda szép volt az erdö a hétvégén, és arról, hogyan olvadtunk össze Kajtival kora reggel, mikor miközben dvd-ket írtam, ö az ülemben ült, és szörcsögött, annyira élvezte, hogy simogatom, én pedig annyira boldog voltam, hogy együtt vagyunk, és ahogy néztünk egymás szemeibe. Filmekröl is akartam írni, de momentán - ki kell mondani - olyan boldogtalannak érzem magam, hogy utolsó mentsvárként felmegyek a szobába, csönd lesz, kislámpafény lesz, és belesüppedek egy Wass Albert-be.

This entry was posted on Mittwoch, November 5th, 2008 at 00:24 and is filed under Allgemein.