Hogy József Attilánál maradjunk. A tegnapi nap, komolyan, börleszk. Fél tizenkettőtől nem működött anya vesekivezetője. Kötés lebontása, szerelék szétszedése. Szerelék tisztítása. Semmi. Másik rész szúrkálása tűvel, hátha eldugult. Semmi. Anya sír, teljes pánik, zihálás, fennhangon könyörgés, imádkozás, sírás, totális kétségbeeseés. Fél kettőkor orvos. Sóoldat nem megy be. Genny ki. Sóoldat bemegy. Na, majd elindul. Fél öt, még mindig nem indult be. Orvost hívni. Várjunk. Türelem. Este hat. Hőmérséklet 37,3. Rubophen. Sírás. Este nyolc. Hőmérséklet 38,6. Ügyelet. Visszahívnak. Az ügyeletes orvos üzeni, nem jön ki, minek. Ezzel azonnal kórház. Várjanak, még ne küldjenek mentőt. Hogyhogy? Anyám 4 éve beteg, 24 kemó, ő maga akarja eldönteni, hogy megy-e vagy marad. Tanakodás. Sírás, őrület. Kórházi táska elő. Fürdessetek legalább le. Lista írása. Mondjátok meg, mit tegyek. Senki nem tud rajtam segíteni. Elérkezett, amitől mindig is rettegtem. Senki nem tud semmit mondani. Szakad a hó. Megint a mentős hív. Jól gondoljam meg, most még el tudnak jutni. Éjjel háromkor már nehezebb lesz a nagy hóban. Oké. Nincs más, menni kell. Úristen. Aztán az ügyeletes orvos megjelenik a szobaajtóban. Nem is hallottuk bejönni. Tényfeltárás. Megértő, kedves, szimpatikus. Nem muszáj egyelőre kórházba menni. Oké. Nyugtató. Ne hagyjatok magamra. Ne hagyjatok magamra. Jó. Ülni a sötétben. Végkimerültség. Nem hat a nyugtató neki. Vedd be az altatódat is. Ülni a sötétben. Mozdulatlanság. Semmi. Felmehetsz kislányom, bekómáltam úgyis. Hajnali fél négy. Csörömpölés. Lemegyek. WC. Ágyneműcsere. Nem folyik a csőben azóta sem. Várjuk meg a reggelt. Reggel nyolc, fürdetés, támogatás. Égnek a szemeim a fáradtságtól. Háziorvos érkezik. Újabb átmosás. Megindul. Azóta megint semmi. Láz nincs. A bal láb után most már a jobb comb is duzzadt. Bioptron lámpa. Délutáni elalszom a kimerültségtől. Arra riadok, hogy a háztetőről, közvetlenül felettem, lezúdul rengeteg hó. Úgy pattanok ki, mint akit kergetnek. Hány óra? Mi történt? Levesfőzés. És így, így megy ez. Már azt sem érzem, hogy ez az egész valahogy baljós.

This entry was posted on Donnerstag, Februar 11th, 2010 at 17:20 and is filed under Anya.