Ez most belterjes lesz. Anyám ismerőse hív múltkor. Újságolja, hogy egy hónap alatt lement 2300-ról 1000-re a tumormarkere, hisz újra, és ő tudja, hogy meg fog gyógyulni. Együtt örülünk. Azt mondja, a kezelőorvosának nem tetszik, hogy az eredmény nem pontos számadat (pl. : 1074), hanem csak ez áll a papíron: “>1000″. Kéri, menjen vissza a beteg (!), verje ki a balhét, hogy neki igenis pontos eredmény kell. Újabb vérvétel. Most hív. Az eredmény: 7400. Végülis 1000 fölött van az egymillió is, ugye? Magyar egészségügy, neszeb+meg.

Direkt nem akartam a széfekről írni. Hogy mi a halálnak kell kórházakba széf, amikor mindenki tudja, hogy kórházba nem viszünkékszert, betétkönyvet, aranyórát. De széf, azbazmeg, nagyon kell, lehetőleg minden ágy mellé. Az mindegy, hogy az ágyat 1940-ben csinálták, és a vékonyka szivacs alatt gyúródeszka lapul, emelni, kitolni nem lehet, de lesz széf, hurrá! Mutatják is a tévében, amint a beteg beleteszi a mobilját. Kontrollon voltunk tegnap Pécsett. Direkt nem akartam a három óra várakozásról írni. Direkt nem akartam arról a nőről írni, aki kifogásolta, hogy a kiírt rendelési időben nincs itt orvos, és nem tudja a gyógyszerét feliratni. Kikelt magából, és honpolgározott, végül felírták neki. Direkt nem írtam arról, hogy míg anyám terpeszben fekszik az onkológus vizsgálószékén, addig az onkológusnak A Minisztériummal kell beszélnie, és megvédenie önmagát és a - gondolom nem megfelelő hangvételű - cikkét. Direkt nem akartam arról írni, hogy a Plus-ban ma biztonsági őr állt a zöldséges pult mellett. De most már leírom. Mert hőbörgő lettem, az a fajta, aki hazajön a fatornyos kishazájába Nyugatról és hirtelen nagyon hőbörgős lesz. Faszomat ebbe a puruttya kurva országba.

This entry was posted on Mittwoch, Februar 13th, 2008 at 21:38 and is filed under Allgemein.