Megmondjam, hogy mi van, amikor befelé nézek? Semmi. Idegbaj. Ideggyengeség. Öröm, hogy másoknak azt csinálom, amit szeretnének. Baj van a kommunikációmmal, mert azt veszem észre, hogy nem tudom a mondataimat befejezni. Mert vagy belepofáznak, vagy nincs is kedvem befejezni, vagy mert meg akarom óvni magamat egy újabb konfliktustól. A nyaralás alatt valahogy kikapcsoltam a végére, most meg megint olyan rossz állapotban vagyok, hogy utálok magammal lenni. Semmi értékes, semmi spiritualitás, valami Igazi megélése, csak a konfliktusok, csak a harcok. Magammal, másokkal. Tudom én, hogy a külvilág csupán tükör. Bele is nézek a tükörbe.

Úgy érzem magam, mint akit egyszerre három kommandós kutya tép. Vagy mint egy hörcsög, amelyik hajtja csak a kereket. Hol, te bazmeg, hol? - Itt cseng a fülemben, ahogy az Udvaros mondja a “Csajok”-ban.

Kedves Olvasó! Ne várj őszinteséget, és részleteket se. A részletek és a szennyes elhallgatásának nagymesterét olvasod itt, ebben a blogban. Régebben ez még zavart, mára lemondtam arról, hogy kiteregetős, igazi egóblogot írjak. Nem tehetem meg, és nem is tudom megtenni. Pedig az olvasottságot biztosan növelné.

Alice vagyok a Csodaországból.  A szó a stúdióé……

This entry was posted on Donnerstag, Juli 17th, 2008 at 22:52 and is filed under Allgemein.