Meghitten hatolj belém.
Ölem szenteltvízében
ázz velem lággyá,
bárkáddal
lelkem nyiladékán át
érkezz,
barbár s
szirmokkal rakott
barbakán
testem apró kapuja,
itt ihless egybe
önmagaddal,
bájjal alkudj, a
kufár odúja
érted vajúdik.
Csak lényed lehet,
mivel kialkuszom.

Vágyam tolófájásai
eléd vetkeznek
légy gótikus árkád fölöttem,
testemet árnyaló-takaró,
de önmaga födetlen,
s prófétája csörgő élvezetnek.

Harsogj tudtára a világnak,
hálás sejtjeink – meglásd -
csörömpölőn muzsikálnak.