Azt hiszi, törékeny
lényem
tojáshéj,
mi riadón
reccsen
s megnyílva ketté-
buggyanok
fehérre-sárgára
de
lelkemre spárga
fut, mert
testem
Christiane Vulpiust
idézi,
kit forrón gyűlölök,
álmom, hogy
finom hajszálszirom
legyek, űz,
gúzsba köt,
mégis
köréd vetemednék,
mint hordóvázra
dundor faburkolat,
tartsd tüzembe lelked:
lángokkal rajzolom át arcodat