Pfú, basszameg, nem látok a könnyeimtől.

Az, hogy emberek bemennek tv-show-kba, hogy ott próbára tegyék saját és mások hűségét, mert hogy jó buli, sok pénz, lehetőség az ismertségre, leszarom, sok a hülye, csinálják, én is néztem a Big Brother első részét, blablabla.

Nézem ezt az Igazság Árát. Először azon gondolkodom, hogy ismerek-e hasonló műsort külföldi adókon. (Biztos van.) Aztán keserű a számban az íz, hogy míg nyugaton többnyire a játékért mennek show-kba, itt már nyíltan bevallottan a megélhetésért, kikerülni a nyomorból, az anyagi kilátástalanságból. Lehet fikázni, de mégis. Van, akinek valóban csak ez marad. Az igazság ára a lelki meztelenség. Érdekes, és szívszorító nézni ezt a mai nőt. A nap 24 órájában az autista, pánikbeteg, cukorbeteg fiával kell lennie, nulla pénz, a lánya tartja el őket. Oda a régi boldog idő, mikor évente négyszer ment külföldre nyaralni.

Megnyert most 10 milliót. Ennyi a lélek ára? Ennyi a titkok ára? Az igazság ára a meztelenség. Ennek a nőnek nem azt kell bevallania, hogy hányszor kefélt félre, és pofozták-e már ki szex közben. Ott ül a fia, dícséri a már dühkitöréses anyát, ez az autista fiú önmagáról mondja ki, hogy igen, zárt világban él. Valami megfoghatatlan, misztikus kötelék van köztük, és nehéz sorsukban is mégis, kitartanak. Mert muszáj.

A műsor felénél csendesen dühöngök magamban, hogy ezen a kurva Magyarországon már a csillogó, szenzációhajhász műsorokba is belopódzik valami mély, komor valóság, a magyar valóság, de aztán, mikor megnyerte a 10 milliót, sírtam kicsit én is. Mindegy nekem, ki mit mond, ez az Anya most ország-világ előtt meztelenre vetkőzött a fiáért, a lányáért, önmagáért.

This entry was posted on Mittwoch, April 23rd, 2008 at 23:21 and is filed under Allgemein.