pörge barackfák
hajlanak utánunk
vágyam eloldom
záporos melled égboltom,
gőzölgő sátrunk
szerelmünk
dombor planetáriuma,
szívembe
pezsgő fátum vagy, a-
lant góbé mosolyod csalogat,
forró menta-légáramok
szippantnak beljebb,
s hogy vonszolnak
huncut szádba! -
csókod mint kánikulában
egy tálnyi langyos málna

ösztönöd déli harangszó
himbálódzik felettem
értelmünk férceit
fölfejti szagos kegyelmed
bordáid résin szököm beléd
csontod ha reccsen, zenél,
tudd: fülemnek cirgó,
hajlatod íze
mint fáról
incselkedő ringló

szemed páros sugara közt
virágörveket bontsz
egymás fényeivel
kereskedünk,
ölelésed nyárizöld lonc,
ernyője árnyéknak
simulón rám vetül
testünk
bodor kunkorban áll
a józan értelem
folyóvizéből
süllyedünk
a gyönyör kazamatáiba
tavirózsák terjeszkednek
lelkünkön
testem mélyébe csorog
hőséged kocsonyája
ölemből
selymes méhek
lebegnek ki a napvilágra