A mama, aki imádatom elsö tárgya, a nemrég eltávozott nagyapám (der Spatzenackele), Dóra, VF, a kedves polgármester, az apai nagyszüleim, akiket gyakorlatilag nem is ismertem, de büszke vagyok rájuk, mert az apai nagyapám az elsö ejtöernyösök egyike, a nagyanyám, aki sokat megélt, aztán ott van Balázs. Az utolsó találkozásunk egy nyári lemenö fényben, az utcánkban, egymást gyerekesen átkarolva szökdécselünk hazafelé. Másnap Szlovákiába mentem, és mire hazaértem, már nem élt, 13 éves volt. Az orosztanárom, ahogy sármosan sasszézik a padok közt. És Baggio, a kuvaszom. És még számtalan ösöm, rokonom, ismerösöm. Mind-mind, akik már úgy nincsenek itt. Rátok gondolok ma este, hátha összeérünk. És nagyon örülök, hogy az anyukám, sok-sok riadalom ellenére még ugyanúgy innen gondol rájuk.

This entry was posted on Sonntag, November 1st, 2009 at 22:55 and is filed under Emberek.