Régesrég voltam ennyire boldog, mint ma. Itt van nálunk apa és anya, az új házban. Nekem ma minden egy csoda volt velük. Az út idefelé. A temetöi adomázás és meghitt pillanatok Ercsiben. Ahogy a kocsiban eszünk. Zsömlét, túrórudit. Ahogy végignézzük a lakást. Ahogy közösen vacsorázunk. Ahogy anya ül a rattan fotelben, és beszélgetünk, és az otthoni ruhájában van. Ahogy az apa befekszik a kanapéra. És már megterítettem magunknak reggelire. Lesz minden földi jó, imádom a szüleimet, és nagyon szeretem öket. Anya, te pedig sokat jössz még hozzánk, és apa te is. Legszívesebben felmennék hozzájuk, felkelteném öket álmukból, és elmondanám nekik, amiket ide írtam. De holnap elmondom nekik. A szívem úgy ver:)

This entry was posted on Freitag, Oktober 31st, 2008 at 00:22 and is filed under Allgemein.