Elgondolkodva ült a gép előtt, és míg várta, hogy betöltődjön egy mail, felém kapta a fejét, de a következő pillanatban már felfelé ábrándozott, az ég felé. - Tudod, kislányom, annál jobb és szebb ajándékot, mint amit karácsonyra kaptam tőled, sosem kaptam. Most, aznap, mikor mentünk Pécsre a kórházba reggel valami olyasmit húztam, hogy ha sajnálod magad, gondolj arra, hogy ki mindenki cserélne most veled. Olyan jó minden nap húzni…

Összegyűjtöttem 365 idézetet, rövid gondolatot. Azt akartam, minden reggel kapjon valami szellemi csemegét, hogy jól induljon a napja. Hogy ne csak egy nap legyen a karácsony, hanem az egész évben kísérje őt.  Kis cetlikra vagdostam, összegyűrtem őket és begyömöszöltem az egészet egy kis kockadobozba, amint szívecskék vannak. Ez volt a “mellékes”, a “saját készítésű” ajándék, de most már látom, újra, hogy a mellékes a fontos. Nagyon is.

Ahogy ezt mondta, én csak ültem a lépcsőn, és fojtogatott az öröm, jobbra néztem, balra néztem, és próbáltam nem sírni, mert még a nagy tolltartóját is elővette. - Nézd, ezeket magamnál tartom, bevittem a kollégáimnak is megmutatni.

Istenke, muszáj segítened az anyukámnak!

This entry was posted on Montag, März 17th, 2008 at 02:47 and is filed under Allgemein.