Ma is a kínaiban ebédeltünk, és A. is bekapott a desszert pudingkockákból. Ízlett is neki. Este gondoltam, megpróbálom rekonstruálni, sikerült is. Mini kuglófformába öntöttem, ablakba kitettem, kihült, tálaltam, gyümölcs koktéllal ettük, mondta többször: “ez tényleg totál olyan”, és “finom”.

Aztán öt percre rá, felállt, kiment, kihányta. Csak evés közben ízlett (?) neki.  Tegnap éjjel az öszinteségröl beszélgettünk…

This entry was posted on Dienstag, Februar 26th, 2008 at 01:17 and is filed under Allgemein.