Az öreg O’Rourke atyának meggyónt és elmondta neki az egészet.
„A pletykálkodás bűn? – kérdezte az asszony az öreg embert. Az a kéz, ami ujjaival rám mutatott, a Mindenható keze volt?  Feloldozásért kell folyamodnom? Atyám, kérem mondja meg, valami rosszat tettem?

-Igen! – mondta O’Rourke atya. – Igen, te tudatlan, neveletlen nőszemély! Hamis tanúságot tettél felebarátod ellen, gyorsan eljátszottad jó hírnevét, és ezért nagyon szégyelld el magadat!

Így hát az asszony megbánta tettét, és feloldozásért könyörgött. – Na, csak ne olyan gyorsan! – mondta O’Rourke atya. – „Azt akarom, menj haza, vigyél magaddal egy párnát a háztetőre, vágd fel egy késsel, majd gyere vissza hozzám!”

Az asszony haza is ment, fogta ágyából a párnát, a fiókból kivett egy kést, a tűzlépcsőn felment a tetőre, és összeszúrkálta a párnát. Ezután, ahogy meghagyta neki az öreg pap, visszament hozzá.

„Na, kibelezted a párnát a késeddel? – kérdezte a pap. „Igen, Atyám”. „És, mi lett az eredménye?” „Toll” – mondta az asszony. „Rengeteg toll”.

„Tollak?” – ismételte a pap. „Mindenütt csak tollak, Atyám!”

„Most pedig azt akarom, menj vissza, és gyűjts össze minden egyes tollat, amit széthordott a szél!”

„Hát… - mondta az asszony – az lehetetlenség. Nem tudom, merre szálltak. A szél mindenfelé széthordta őket.”