Az még hagyján, hogy reggel fél négykor alszom el. Most délután elnyom az álom, és egész éjszaka a kislányommal álmodom. Kb. 3 éves forma, játékokat találunk ki, szépen beszél már, göndör a haja, húsos a szája, aranyos. A. mindeközben valamin dolgozik, és elnézem, hogy mennyire más már, hogy gyerekünk van, és nem csak az ö “ál-gyereke”. Nem is értem, hogyan tudtam ennyi ideig nélküled lenni - mondom a gyereknek, és pr´bálom felismerni, de nem tudom. Nagyon fura az egész. Asse tudom, hol áll a fejem. Ezt az álmot megjegyezni. Kipingálom most mind a húsz körmömet, mert A. mindjárt itthon van.

This entry was posted on Mittwoch, Juli 25th, 2007 at 18:23 and is filed under Allgemein.