Nincs sok barátunk, söt A. azt mondja, neki csak én vagyok, nekem pedig van pár. De nekünk itt az izolációban ritka pillanat volt a hétvége. Egy kis buddha volt a vendégünk szombat-vasárnap, és gyakorlatilag átbeszélgettük ezt a majd’ két napot. Nem is nagyon lehet róla mit írni, csak annyit, hogy nagyon jó a félelmeket elereszteni, figyelni, hogy a másik hogy tud úgy kommunikálni A.-val, ami nekem sokszor nehézkes (volt), felszabadulni, és érteni egymást magyarázkodások nélkül, mert hasonló a világlátásunk.

Most meg nem tudok leakadni a Because you loved me-ról. Beforrósodik töle a szívem.

This entry was posted on Montag, November 12th, 2007 at 21:31 and is filed under Allgemein.