Apával a helyzet változatlan. Fekszik egész nap, nagyon gyenge, nincs jól, nagyon rossz a közérzete. A vérnyomása továbbra is 160 körül van, de úgy, hogy már két darab vérnyomáscsökkentőt is bevett. Nem cigizik, nem kávézik, ami tőle, hát nem is tudom, szinte hihetetlen. Hétfőn újra van a háziorvosuk, ahova mindenképp el kell mennie, és szerintem ki kell erőszakolni egy ekg-t, vagy vérvételt, vagy valamit, nem tudom, mit, mert ez nem normális, és szerintem, ha valakinek gyomorgyulladása, bélgyulladása van, annak nem általánosan van rossz közérzete, hanem iszonyatos konkrét fájdalmai vannak, hány, vagy hasmenése van, és egy falatot nem tud enni. Apa evett ma krumplifőzeléket és egy pudingot is.

Anyát nagyon rossz nézni. Ő jól van, hála Istennek, de nagyon-nagyon szorong, és fél. Azt mondta ma, ahogy ültünk a teraszon, hogy szerinte ő most fog összeomlani. “Mi sem omlottunk össze, mikor te voltál rosszul, kivoltunk, de csináltuk, és neked sem kell összeomlanod, és nem szabad a legrosszabb dolgokat vizionálnod” - mondtam neki. Könnyű pofázni, nem vagyok az ő helyében. Sok minden aggasztja. A betegségeken kívül az is, hogy mostantól ugye nincs szeptembertől iskolakezdés. Ez nagyon hiányzik neki, egy vezetőnek, akinek a lételeme az iskola. (Látnotok kellene, átjön anyám húga, elkezdődik az iskola-téma, és anyám, aki addig csöndben pihent, felpattan, felül, és ezer millió hőfokon beszél:) ) Aztán ugye szeptembertől öcsém sem lesz itthon, megy vissza Pestre az egyetemre, ketten maradnak. Másrészt a táppénz, amit kapni fog, nagyon kevés, a szerei pedig nagyon drágák.

This entry was posted on Samstag, August 29th, 2009 at 13:03 and is filed under Apa, Egészség.