Végre, végre, végre kiolvastam! Muszáj lesz elolvasni a Jegyzeteket is, mert elképzelni nem tudom, Spiró hogy tudta ezt a monumentális regényt összehozni. Nem olvastam még ennyire színes, tömör, rapszodikus könyvet. Minek kellett Kertésznek Nobel-díjat adni? Inkább ezért a könyvért kellene.

Volt ugyan egy mélypontom, amikor Uri-t kifejezetten rühelltem, és ez rendesen visszavetett az olvasásban, de végül a végére teljesen megszerettem ezt a nemzsidó, nagyon szabad, nagyon felvilágosult életmüvészt. Csak ne lett volna vaksi, töpörödött. Ezt nem tudtam elfogadni.

Próbálom valami élményhez hasonlítani, de csak az jut eszembe, hogy ezt a könyvet olvasni nekem olyasmi, mint amikor nyolc éves koromban elöször vittek anyámék Budapestre, ráadásul pont március 15 volt, és én még sosem láttam ilyen széles utakat, ilyen magas házakat, ennyi embert, metrót, villamost, toomuch, de felemelö. Ilyen odabaszós a Fogság. Egy must have.

This entry was posted on Mittwoch, Januar 21st, 2009 at 18:25 and is filed under Allgemein.