A reggelt kibaszott nagy hisztivel indítottam ma. nyolcféle ruhát próbáltam fel, és mindegyikben undorítóan néztem ki. Közben egyre durvábban káromkodtam, A. pedig jött utánam és nyugtatgatott. Aztán a kezemben eltört a csatom is. Közben spenótot és fokhagymalevest föztem. A szemkifestésem igénytelenre sikerült. Tíz percenként hol sütött a nap, hol szakadt az esö. Aztán elindultunk Sopronba SZZ-ékkal. A Sopron Plázában. A. hajat akar vágatni. Be is jelentkezünk egy helyre. A fogadó személyzettöl kérdi A.: - És, nönemü a fodrász? - mire én felelek, mert látom: - Aha, az. Mire a fogadó személyzet: - Nem, férfi…. És ekkor odaslattyog egy fekete, hosszú tépett hajú lény a pulthoz. A frufruja feltüzve, mert még nincs beszárítva. A szemöldökszedése tökéletes. Szempilláin megül a festék. Úgy ír a tollával, mint a legkényesebb tinilányok. Fenekével tökéletesen pucsít. Nem tudom a szemem levenni róla, ilyet még nem láttam. Teszünk még egy kört, de A. mégsem vágatja nála a haját. Nekem is megindult a gyomrom töle. A DM-ben “Jó éjt papi” HIPP bourbon vaníliás tejbegríz bébiételt kapok, mert annyira szeretem a tejbegrízt, A. pedig valami zöldséges bébiételt majszol:) Aztán turistáskodunk a városban. Szerintem Sopron lepusztult, elkurvult, kommerciális, szar hely. Délután beül egy fodrászhoz, ahol majdnem agyérgörcsöt kapot a hajától, huszas évek, de A. úgy nézett ki, mint egy pszichopata. A fodrásznak nyíltan elmondom, hogy idióta a frizura, mire A. enged, és végül dögös kis frizurával távozik. Az Interspar-ban, míg SZZ-ékre várunk, kicsit csorognak a könnyeim, mert megint a kövérségemröl nyígok, mert már egy kibaszott túrórudit sem tudok jólesöen megenni, mert lelkiismeretfurdalásom van. Ha meg nem eszem, és éhezek, vagy két hétig zöldséget eszem, akkor rosszkedvü vagyok. A. nagyon türelmes velem és nagyon okosakat mond, és majd most nemsokára, ha megyünk lefeküdni, a kuckóban nagyon meg fogom dícsérni és nagyon örülök, hogy ö a legaranyosabb. Hazafelé jót kajáltunk a Lila Tehén étteremben. Néztük jegygyürüt is, de egy szép párt sem láttunk.

Este nyolc után nem megy vonat Sopronból Budapestre, ezért hazajöttem én is, és majd hajnalban indulok csakratisztításra.

Nagyon nehéz nap lehetett ez velem, kibaszott egy hisztérika voltam, de hát itt a Saturnus a fejem felett, remélem, holnap kicsit oszlik a köd, és megkapom a toronyaurát láncostul. Toti (=A.), nagyon szeretlek!

This entry was posted on Dienstag, September 11th, 2007 at 23:35 and is filed under Allgemein.