Kegyelem ez - most felszakadt
akarom, hogy lásd
de ne csak engem
de végtelen önmagad
ezerszín fénypikkelyeink
hátán önmagunkba utazunk
a jó kaland s bája
mi magunk vagyunk:
te és én
s ha nem most
hát soha már.

Választottál-választottalak
valóságunk e hószagú pirkadat
még falaink közt tart
de orrunk hegye lényeink ablakán
jégvirág cirul
- csipkevert lélekborostyán -
és hol összeérünk
egybe leheljük igaz-gondolatát
ő párába rajzolja sorsvonalunk:
te és én
most itt s majd egyszer odaát.