Ma reggel voltam terheléses vércukorvizsgálaton és teljesen tökéletes:) Pedig nagyon ráparáztam, köszönhetően a teljesen idióta rokonaim karácsonyi károgásának, akik csak úgy mellékesen ejtették el, hogy ha magas a vércukorszint, akkor magzathalál, stb., mindezt a karácsonyi vacsoraasztal mellől (mert nem ültek le enni), szóval no comment, az eredményeket az öcsémmel svéd húsgolyókkal ünnepeltük meg:)

Hosszú idő után újra beszéltem vele ill. leginkább róla. Ma, harmadikán vettem észre, hogy szilveszterkor írt smst a világ másik végéről. Tíz percre rá már beszélgettünk is. Egészen más volt, nekem, érzetre. Talán túl fegyelmezettebb vagyok, vagy szimplán csak félek, hogy kismamaként bárki is feldúljon (saját magamon kívül), de egész jól viseltem. Lehetséges, hogy hamarosan személyesen is találkozunk és elképzelni sem tudom, hogy milyen lesz viszontlátni. Persze a bogár beindult: szülés előtt már ne, mert túl bálna vagyok, de szülés után se, mert még mindig bálna vagyok. Mikor fogok helyrerázódni, szalonképes verzióra?

Aztán ma este hallottam egy riportot vele, amiben a magányról beszél. Nagyon szeretem a hangját.

Közben babaruhákat veszek a neten. A hasam ma hirtelen óriási lett, és valahogy nem is érzem jól magam, de szerintem azért, mert két napja A-val nagyon direkt beszélgetésünk volt, ami fél éjszakán keresztül tartott és leginkább kettőnk viszonya volt a topic.

A baba rendesen rugdos, ami változatlanul nagyon különös, szinte idegen, de egyben nagyon jó és semmihez sem hasonlítható érzés. A terhesség mint olyan nekem még mindig nem ez a madonna-állapot. Most már szinte biztos, hogy nem leszek egy elborult terhes kismama, és sose fogok olyanokat mondani, hogy életem végéig szeretnék terhes lenni. Arra koncentrálok inkább, hogy ne legyen semmi baj, szépen szülessen meg, és utána miénk a világ. De így terhesen? Csupa víz vagyok, nem tudok cipekedni, ha nem eszem két pofára a magnéziumot, húz a hasam, és olyankor félni kezdek, nem mehetek úszni és szaunázni,  egy csomó minden változatlanul hiányzik az életemből.

Amit a legjobban rühellek, az a rendszeres orvoshoz és vérvételre járás, a védőnők sovinizmusa, a tél, a szar ruhák, panaszkodjak még?:)