Milyen jó, hogy van szélessávú internet, pikkpakk letölthetek Élet az anyaméhben és hasonló filmeket. Nagyon megfáztam, és csak heverek és teázom, viszont holnap gyermekünket megtekintjük 4 dimenzióban.

Kellene írni évértékelot, de még van rá 2 napom. Míg A.-ra várok, épp jó elagyalgatni-youtube-ozni és zenéket keresni, amikre szülni lenne jó, habár fogalmam sincs, milyen lehet egy szülés-születés, tehát tanácstalan is lettem. Másrészt ha fájdalmam van, rendszerint néma csendet szeretek, és valahogy a fejemben összeegyeztethetetlen a szüloszoba és a meghittség (zene, félhomály, édes rosé, laza cigi, hihi:) ).

Ezt a könyvet öcsémtől kaptam idén karácsonyra. Nagyon örültem, hogy kismamás könyvet (is) kaptam tőle, mert nekem ezzel a törődését fejezi ki. Amúgy is nagyon sokat segít nekem, és nagyon hálás is vagyok neki mindezért.

Szóval ez a könyv nagyon jó! A szerző az index Poronty rovatában vezetett blogot, amiből ez a könyv született. Minden terhességi hónapot, valamint a gyermek, Abigél megszületése utáni első év minden hónapját külön fejezetekben, á 2-3 bejegyzésben meséli el.

A mesélés laza, de nem ponyva, lényegre törő, és ami nekem a legjobban tetszett: mindenféle sziruposságtól, lila ködtől, elbutult kismama-attitűdtől mentes. Pont arról ír, ami engem is foglalkoztat. Kis keretes részekben van plusz elmélet is, ami az adott bejegyzéshez kapcsolódik. Semmi sincs hosszú lére eresztve, és szerintem ez a könyv tényleg minden nőnek érdekes olvasmány, még azoknak is, akik nem mostanában szeretnének gyereket.

Engem az egész könyv végtelenül benyugtatott. Szerintem egyrészt azért, mert egy hiteles személytől (ő már végigcsinálta a terhességet) olvashattam a saját félelmeimet, szimptómáimat, és így már elhiszem, hogy nem vagyok ezekkel egyedül, nem vagyok hülye, nem vagyok béna. A terhességet túl lehet élni, sőt, a szülést is, sőt a gyermek első évét is. Nekem nagy parám a kialvatlanság az első hónapokban, de már ettől sem félek. Szóval olyan volt ezt a könyvet olvasni, mint egy 10ezres session egy jobb pszichológusnál, sőt. Szerintem sok védőnőnek is a kezébe nyomnám, akiknél sokszor az a kényszerképzetem, hogy tuti, valami rohadék rendnővér reinkarnációi.

Amióta elolvastam a könyvet, mégjobban várom, hogy a kezemben legyen a kis bébi, hogy tényleg teljesen anya lehessek, szülő és totál szerencsésnek érzem magam, hogy gyerekem lesz, nevelhetek, vele újraértelmezhetem a világot, az életet és marha sokat tanulhatok. Ha ezekbe belegondolok, totál boldognak érzem magam: minden tiszta, minden csak rajtunk múlik, ez a PURE esély, szóval hatalmas mosoly!:)

Az idei karácsony kevésbé volt elmélyült és komoly, mint a tavalyi. Ez volt a második karácsony, hogy anya nincs velünk.

23-át reggel fél hattól estig végigtakarítottuk öcsémmel. Estére konkrétan sírtam a fáradtságtól, de minden ablakot megpucoltam, függönyöket is kimostam, vasaltam, vissza, minden lebútorápolózva, stb. Katasztrofális állapotok voltak otthon és nem is tudom, hogy mi lesz, mert apám egy szemétdombot és kuplerájt csinál mindenből.

24-én reggeltől főztem, aztán csodaszép fa, karácsony. A fa körül nem énekeltük el anya énekét. Egyszerűen nem volt lelkierőm hozzá. Később mondtam anya húgának, hogy nem azért nem énekeltem, mert elfelejtettem, hanem mert nem éreztem hozzá erőt. Lassan kezdek a gyász olyan fázisába eljutni - sajnos vagy nem - hogy legszívesebben anya minden holmiját kidobálnám.

25-én kora reggeltől fél kettőig főztem a karácsonyi ebédet. Utána átmentem anya húgáékhoz, babaruhát válogatni. Előkerültek az én rugdalódzóim is.

26-án nem főztem, hanem egész nap olvastam, de a könyvről külön fogok írni. Ami a legtutibb, hogy a kicsi baba nagyon intenzíven elkezdett rugdalózni, de olyanokat, hogy feküdtem, és megijedtem, akkorákat rúgott!:) Nagyon különös, nagyon mély, megfoghatatlan érzés, de valami iszonyat jó. És ez ma is folytatódott, sőt, most is, ahogy írok, kaptam egy rúgást. Talán Cs. szomszédja, a bűbájos Anna néni töltött káposztája ért le a köldökzsinóron?:)

Szóval az idei karácsony a lelkiállapotomnak pont tökéletesen megfelelően felszínesbe hajló volt, de épp elég a zaklatottságból, nekem így volt jó.

Apám pedig külön fejezet. Egyszerre sajnálom mélyen és haragszom rá, amilyen és ahogy él. Tudom, hogy nagyon nehéz neki, és aggódom érte. Az “érted haragszom, nem ellened” tipikus esete.

Nagyon rugdalódzik a baba!:))

December 25-ére virradóra a kisfiúcskával álmodtam. Álmomban láttam az arcát és ahogy cumizott. Egyszerre volt A.-s és olyan, mint én. Nagyon finom volt az arcbőre és volt valami csibészség a szépségében. Kiváncsi vagyok, milyen lesz tényleg.

30-án, pénteken megyünk 4D-s ultrahangra!

Most már mosolygok rajta, de ébredés után nem így volt.

Álmomban egy terembe tereltek minket, mert matek dolgozatot, ráadásul ÉVZÁRÓT kellett írni. Egy idegen matek tanárnő jött be, és én azt hittem, ez milyen jó, de pár perccel később megjelent az általános iskolai matek tanárnőm, akit utáltam…

Néztem a feladatokra, számokra, és SEMMIT nem értettem. Nem tudtam felismerni a számokat, nem ismertem a matematikai jeleket, nem értettem a feladatokat. Iszonyat  érzés volt, pedig az álomban nagyon nagy tétje volt ennek a dolgozatnak.

Teljesen felkavartan ébredtem, és kellett pár másodperc, mire felfogtam, hogy ez csak egy álom volt.

Ma láttuk-hallottuk, hogyan ver a kicsi kis szíve, ma kiderült, hogy ezer százalékosan FIÚ, és azt is láthattuk, hogy hogyan szopja az ujjacskáját!

Olyan szerelemben vagyok a gyerekemmel, amit valóban nem érthettem akkor, amikor nem voltam várandós. Az életem legszebb, legelmélyültebb pillanatai, amikor reggel a félhomályban még fekszem az ágyban és rá és magunkra gondolok és pulzálunk ebben az egységben. Tényleg a legnagyobb szerelmem többszöröse, már most.

Egyre többet is álmodom vele. Mindig anyukám nyújtja át nekem, a karjaimba. Most éjjel is ez történt, és ahogy kézbe foghattam, rám mosolygott, és én pedig azt éreztem: “Ó, pont úgy mosolyog, mint A.!”

Az is eszembe jutott, hogy lassan készíthetem, írhatom az idei évi leltárt. Adventi hangulat még nincs, szerintem egy merő rohanás lesz az egész, a két ünnep között dolgozni fogok. Azt hittem, hogy karácsonyra már durván nagy hasam lesz, de ahogy elnézem, nem egészen, pedig a védőnő ma túl nagynak találta.

Most este, ahogy jöttem ki a fürdőszobából és lekapcsoltam a villanyt, bevillant, hogy nemsokára már a kezemben lesz a baba és mutatom neki, hogy kell lenyomni a kapcsolót (és remélem, nem lesz ujjlenyomatos a fal, mert arra allergiás vagyok:D). Hihetetlen:)

Ma látogatást tettem az új (kerületi) védőnőnél. Nagyon kedves és közvetlen nőci. Szívhangnézővel meghallgattuk a kiZsbaba szívveréseit és rendben van (nagyon dobogott:) ). A legutóbbi mérés óta három kilót fogytam.

Este végre Cs-nál voltam és jól kibeszélgettük magunkat. A költözés és egyebek miatt már nagyon rég találkoztunk. Várom már, hogy a kiZsbabával menjünk hozzá, nyár legyen és pizsipezsi kóla:).

Miközben Csillánál ültem, hívtak a zuglói rendelőből, hogy nagy valószínűséggel egy nevemmel teljesen azonos másik nő vércsoport-meghatározását tűzték a kiskönyvembe. Csekkoljam, és ha úgy van, holnap vigyem be. Hát, úgy is lett. A másik nevemmel azonos kilenc évvel fiatalabb nálam:) Kiváncsi lennék, mikorra van kiírva, de holnap megkérdezem.

Most már vannak olyan pillanataim, amikor egyedül vagyok, és mondjuk utazom a metrón, hogy elfut a boldog türelmetlenség, és már nagyon vágyom arra, hogy a kezemben tartsam a bébilisszt.

Ami még jó mostanában, az a feszes munkatempó. Teljesen élvezem a munkámat és az öcsémmel nagyon jól össze tudunk dolgozni.

Mivel az a doki, akit szerettem volna, nem vállal el, felhívtam anya orvosát, hogy ajánljon nekem valakit itt Budapesten. Ahogy meghallottam a hangját, valósággá lettek újra azok az idők, amikor anya még élt. Alig bírtam sírás nélkül. Aztán miután letettük, bőgtem az irodában, mint egy kismajom, szerencsére már egyedül.

Akkor még jó ember voltam, akkor még minden egészen más volt, és mára mindaz elveszett. Ezt igazából nem tudom feldolgozni. Lehet, h. ez a téma itt már unalmas, de úgyse olvas senki, és ezt az egészet magamnak írom sowieso.

Nem találom a helyemet. Nem akarok haza költözni, mert ott mit dolgoznék? Ott nincsenek barátaim. Nem akarok Bécsbe költözni (ez 1000%), mert senkit sem ismerek és megutáltam egy életre.  Én nem akarok Bécsbe menni, A. nyilván nem akarna ide jönni. Hogy lesz ez? Még mindig ott tartunk, h. egyikünk sem akar semmit feladni a sajátjából. Már ott tartunk, hogy egyikünk sem akar semmit feladni a sajátjából.