A gyermekáldást bejelenteni ugye nagy öröm, bővül a család, stb., mindenki ujjongjon, ujjongunk mi is. Na nálam ez sem teljesen így van. Már nagyon régóta húzom, hogy - mintha életbevágóan fontos lenne - bejelentsem a tényt a kb. 16.811 (!!!) km-re leledző Valakinek. Megírtam neki emailben, ő pedig sok felkiáltójellel visszagratulált. Én annyira szomorú is vagyok.

Amikor megérkezett az email, hogy Döndönek megszületett a kislánya, felhívtam azon nyomban, hogy gratuláljak, és nagyon boldog voltam, hogy Döndönek (akit a mai napig az ÉN Döndömnek is tekintek, és ez így is marad már) gyereke lett, de amikor felvette a telefont, elkezdtem bőgni, mint a kurvaélet és meg se tudtam szólalni. És ő pontosan tudta, hogy egyszerre sírok a boldogságtól, hogy apa lett és azért is, mert elsirattam azt, hogy régen együtt akartunk gyereket. Akinek van füle, hallja. 

Ma mondtam A.-nak, hogy majd mondani kell a gyerek nagymamájának, hogy a 100 holdas pagony ÖSSZES lakója ki van tiltva mint motívum a ruhatárból.

A múltkor, jó régen írtam, hogy legközelebb egy breaking news-zal fogok visszatérni, hát itt vagyok. Nos, gyereket várok, épp 14 hete.

Végtelen hosszú posztokat fogalmaztam már magamban egyrészt arról, h. a világ hogyan hazudja el a várandósságot (madonna-arc vs. minden a feje tetejére áll), aztán arról, hogy a kismama fórumokon az agyhalott nők száma milyen magas (”csaszi”, “pocaklakó”, “babás vagyok” stb.), és már elfelejtettem, még mi mindenről. Hasznosak a kismama fórumok, de kb. ugyanannyira, mintha arra keresnék rá, hogy légkeveréses sütőt vegyek-e vagy sparherd-et. Regisztrálni ellenjavalt, kommunikációba bonyolódni egyenesen tilos, így ezektől meg is kíméltem magam, van épp elég zavaró tényező egyébként is az életemben.

Az első trimesztert jeges limonádén, jéghideg fagyin éltem túl. Folyamatosan a torkomban volt a hányás és egy pillanat alatt kikapcsolta az agyam a kóla-cigi-kávé-minden-mennyiségben gombot. De nagyon várom, mikor újra rágyújthatok egy laza cigire egy jéghideg kóla társaságában, vessen meg, aki csak akar, a dohányzás akkor is életigenlő tevékenység, ezt még a pszichológusok is így mondják.

Mostanra már nem kell mindig hányni, viszont kezd fájni a hátam, de szerintem az a stressztől van, és már van kismama nadrágom is, és már enni is tudok, és a leglehetetlenebb dolgokat kívánom meg, szóval hozom a nagy átlagot.

A hormonjaimról szó se essék, csak annyi, hogy úgy baszdosnak pofán és lelken, ahogy az erejükből kifér. Ennek nem csak én látom kárát, de a környezetem is, de próbálok tenni ellene. Hogy hogyan? Megyek régi jó szokásomat felfrissítendő pránázni, és majd együtt rezgünk a gyerekkel:)

A gyereknek tuti, valami bátorféle, mert ha neki pont én kellek anyának, és A. apának, akkor nem az a nem bevállalós fajta. Maga a tudat, hogy nem vagyok egyedül ill. hogy van a testemben valaki más egyelőre szinte felfoghatatlan. A hasam hm, van, de volt eddig is, és összevetve magam a babanet fórum POCAKJAIVAL bőven kisebb a hasabb mindenkinél, viszont a gyerek legutóbb már 10 cm volt és súlya pedig pontosan 2 db Kinder Maxi Kinget (70 gramm) tett ki.

Ha este lefekszem, olyanokra gondolok, hogy úristen!, jézusmária!, valamint számolatlanul cikáznak a kérdések a fejemben pl. arról, hogy hogyan tálaljam neki jézust, a mikulást valamint a kamatrendszer visszásságát, mintha ez a magzati lét alatt olyan kurva fontos lenne, vagy például hogy folyamatosan magamra kötözve fogom-e cipelni vagy szigorú anya leszek-e, és alig merek arról ábrándozni, hogy szanaszéjjel fogom puszilgatni a talpacskáit és olyan fotókat fogok róla készíteni, amiken Kajti fekszik mellette és Kajti nagyobb lesz, mint a gyerek, és arról is alig merek, hogy megyünk a Tátrában a Tarpataki-vízesés felé, már halljuk a zubogást, de még nem látjuk (!) és már apró korában beoltom a Magas-Tátrára, hegyekre, kutyák szeretetére és hogy egyszer majd lesz akkora is, hogy először én olvasom fel neki a Pi életét, aztán pedig maga fogja már olvasni.

Szóval, úristen, ha van még, aki olvas, drukkoljon, csupa para vagyok, és akkor arról még nem is meséltem, hogy mi lesz ezzel a bécs-budapest vonallal, áh, mire vége a valóvilágnak, megszülök:D Legalábbis, ha április közepéig húzzák:)