(Délutáni álmomban Müllert láttam, szívinfarktust kapott.)

Egy-két nap kiszakadás, a normális élet illúziója, és ma megint a fásultságnál tartok. Anyával ma nagyon nehéz napunk volt.

Mindenkinek nagyon-nagyon ajánlom ezt a filmet. Rövid, feszes, nagyon éles, nagyon profi, és az író-rendezőnek kb. olyan éles szeme és lelke lehet, mint egy sasnak. Kiváló!

Tegnap annyira jó napja volt!:) Evett, dumcsizott, jókedve volt:) Juhhéj! Remélem, ilyen lesz a mai nap is.

“Roskad a kásás hó, cseperészget a bádogeresz már,
elfeketült kupacokban a jég elalél, tovatűnik,
buggyan a lé, a csatorna felé fodorul, csereg, árad.
Illan a könnyü derű, belereszket az égi magasság
s boldog vágy veti ingét pírral a reggeli tájra.”

Ma meghallgatta délután hangoskönyvben, újra a Funtinelit. Aztán este meséli, hogy milyen jó volt hallania, elképzelnie, ahogy a könyvben volt, hogy “a tél hosszú fogakat növesztett” - és “kislányom, láttam a méteres jégcsapokat”, és azt is szerette, amikor azt mondták, “olyan hideg volt, hogy a csillagok felfagytak az égboltra”. Aztán ezeken pityergett kicsit. Annyira szereti a telet.

Ide ülni, este, és őrizni. Az internetet.

Tudtam, hogy ez a KEKSZES görög joghurt be fog nekem jönni. Napokig csak néztem a tv-ben, és éreztem, hogy úgyis ki fogom próbálni, mert azok a kis cuki babapiskóták a tejben, jahhhj, és hát győzött a konzumidiotizmus, megvettek maguknak, megbabonáztak reklámilag, és teljesen rákattantam:)

Mozgalmas hajnal. Csendes nap, minden kész, amit mára terveztünk anyával. Holnap újra el szeretné kezdeni szedni a gyógynövényeit:)